Vizsga
Vizsga v. vizsgálat (iskolai), a tanulás útján szerzett tudásnak v. ügyességnek számonkérése. A tudás kipuhatolása különféle célból történik s ehhez képest a V. is különféle lehet. Két nemét szokás általában a V.-nak megkülönböztetni: a) nem nyilvános V.-kat, melyek az iskola benső életére tartoznak és b) nyilvános V.-kat, melyekkel az iskola a maga munkásságáról a nagy közönségnek beszámol. Az első csoporthoz tartozik: 1. a felvételi V., amelynek aláveti a belépni szándékozókat valamely iskola, hogy meggyőződjék, ha vajjon az ott folytatandó tanulmányra szükséges előismereteknek a birtokában vannak-e; 2. a pótló v. javító V., amelyre oly tanulók utasíttatnak, akik az évvégi osztályozásnál v. valamely tanulmánykört berekesztő V.-n egy vagy két tantárgyból elégtelen érdemjegyet kaptak; 3. egy-egy tanulmányt berekesztő V., amelynek sikeres kiállása v. a főiskolai tanulmányra, vagy pedig valamely gyakorlati életpályára, illetőleg valamely hivatal viselésére képesít, mint p. érettségi, tanítóképesítő vizsgálat (l. o.) stb. A nyilvános V.-nak az a célja, hogy a tanulók haladását s az iskolában uralkodó szellemet a nagy közönség ellenőrzése alá helyezze, hogy fokozza a közönség érdeklődését az iskola iránt s hogy igy kapcsot létesítsen a család s az iskola közt. Történik pedig oly módon, hogy a népoktatási tanintézetekben az iskolaszéki elnök vagy helyettese, illetőleg az igazgató tanács egyik tagja, a középiskolákban pedig az igazgató elnöksége alatt és a szülők s az iskola iránt érdeklődő nagy közönség jelenlétében, a tanító vagy tanár kérdéseire a tanulók bemutatják egész évi tanulásuknak az eredményét. A nyilvános V.-val a tanulók rajzainak, szépirási füzeteinek, kézi munkáinak stb.-nek a kiállítását is szokás összekötni és rendesen szavalás, éneklés, az elnök beszédje, jutalmak kiosztása által iskolai ünneppé avatják. A nyilvános V. ellen számtalan és sok esetben jogosult kifogást tettek, jelesen: hogy az ilyen futólagos szemle alapján, mint amilyenre a nyilvános V. alkalmat nyujt, lehetetlen az iskola benső életéről, a növendékek lelkének növekedéséről értelemben, érzelemben, erkölcsi akaratban helyes képet és itéletet alkotni, hogy tehát a nyilvános V. a közönséget megtéveszti; hogy ez lévén az iskola értékének s a tanító derekasságának az egyedüli próbaköve, a tanítót arra ösztönti, sőt kényszeríti, hogy a V.-ból cégért, szemfényvesztést csináljon s ez által kárt okoz a tanulók jellemében; hogy a nyilvános V., mivel a tanulók látják, hogy az egyszersmind a tanítónak is a próbatétele, csorbát ejt a tanító tekintélyén stb. Ámde ez ellenvetések leginkább az évzáró nyilvános V.-nak eddig szokásban volt fonák módját illetik, kevésbbé pedig magát a lényegét a nyilvános V.-nak, amelyet a kellő módosítások mellett megtartandónak itél a legtöbb pedagogus, mivel az egyedüli megvalósítási módja a nyilvánosság fontos elvének. A V.-nak itt felsorolt két nemén kivül van még a magánvizsgálat, amely abban áll, hogy az iskolán kivül, magánszorgalom útján készült tanuló egy nyilvános iskola tanító- vagy tanártestülete előtt szó- és irásbeli feltételeivel feltünteti, hogy egy-egy osztály számára kiszabott tananyagot szellemi birtokába ejtette-e. L. még Tudomány-egyetem.
