Volkmann
Volkmann Róbert, zeneköltő, szül. Lommatzschban (Szászország) 1815 ápr. 6., megh. Budapesten 1883 október 29-én. Első zeneoktatását atyjától nyerte. 1l836-ban Lipcsébe ment, hol ellenpontozati tanulmányokkal foglalkozott s hol 1839. jelent meg első figyelmet keltő műve: Phantasiebilder címen; ugyancsak ez évben Prágába, onnan pedig Magyarországba tette át lakását mint zenetanár, hol azután második hazáját találta fel, mert négy évet kivéve (1854-58), melyet Bécsben töltött, további zeneköltői működését Magyarországon fejtette ki. Budapesten számos éven keresztül igen visszavonult életet élt, keveset érintkezvén a külvilággal s egyedül a zeneköltészetnek szentelve minden idejét, zongoraórák adásával tartotta fenn magát. Európai hirnévre legelőször klasszikus B-moll zongorahármasával tett szert, melyet 1851. szerzett. Az 50-es években jelentek meg tőle feltünést keltett D-moll és B-dur szinfóniái, vonós négyesei, számos zongoradarabjai, melyek közül főleg Visegrád címü magyar irályu 12 zeneképe vonta magára az egész zenevilág figyelmét. A 60-as évek magyar aspirációinak árama őt is magával ragadta s tevékeny részt vett a hazai zeneviszonyok emelésében. Különös barátsági viszonyba lépett a kiváló műszerető Heckenast Gusztávval, aki gondtalan életet biztosított számára, hogy szabadon élhessen muzsájának s aki aztán kiadója is lett minden irányu műveinek. 1875., mikor az országos magyar királyi zeneakadémia életbe lépett, oda a magasabb zeneszerzés rendes tanárává nevezték ki. Számos kitünő magyar zeneirót művelt ki, akik manapság is előkelő képviselői a hazai zenének. v. neve mint zeneköltőé európai, mondhatni világhirnévnek örvend, az irodalomnak nincsen olyan nagy és kis szabásu fajtája, amelyben kimagasló és értékes műveket ne produkált volna; zongoraművei, vonós négyesei, szinfóniái, koncert-nyitányai, férfi- és vegyes karai, gordonka-versenyműve, Sappho és III. Rikárd drámai zenekölteményei szélesen ismertek az egész zenevilágban. Műveit valódi klasszikus stílus és mesteri kidolgozás jellemzi. Hátrahagyott műveiről Steiger Lajos irt a Harmonia c. magyar művészeti lapban 1884 nov.
