Volta
Volta Sándor gróf, olasz fizikus, szül. Comóban 1745 febr 18., megh. u. o. 1827 márc. 5-én. Gondos nevelésben részesült, miután pedig tanulmányait elvégezte, 1774. szülővárosa gimnáziumában a fizika tanárává nevezték ki; 1779. pedig a paviai egyetemre, szintén mint a fizika tanárát, hivták meg. A következő évekbe esnek V. utazásai szülőföldjén, Svájcban és Németalföldön, mely utazásokat arra használta fel, hogy korának nagy tudósaival személyes ismeretséget kössön. 1801-ben Napoleon Párisba hivta meg, hogy az Institutnek bemutassa a galvánláncra vonatkozó kisérleteit; később a becsületrend tisztjévé tette, a vaskorona-rendet adományozta neki és Itália grófjává és szenátorává nevezte ki. 1804-ben lemondott tanári állásáról. Miután Olaszország osztrák főhatóság alá került, Ferenc császár V.-t a padovai egyetem filozofiai fakultásának igazgatójává tette. E hivatalt azonban csak 1819-ig viselte, amidőn végképen búcsut mondván a nyilvános életnek hátralevő éveit családja körében töltötte el. V. érdemeit még életében méltányolta hazája és a külföld egyaránt. A Societa Italiana, a párisi Institut és a Roxal Society tagjává tette, sőt utóbbi társulat a Copley-medail-lel jutalmazta érdemeit. Szőlővárosában szobor őrzi a nagy tudós emlékezetét. Érdemei az elektromosság terén oly nagyok, hogy e tekintetben alig van tudós, ki vele versenyezhetne. Galvani kutatásaiból indulva ki, arra a következtetésre jutott, hogy bármely fémekből álló lánc elektromossági állapota ugyanaz, mint hogyha végpontjaik közvetlenül érintkeznének. Ez a V.-féle elektromossági alaptörvény. Zárt fémlánc nem idézhet elő tartós áramlást, ahhoz másodrendü elektrómotorok, azaz folyadékok szükségeltetnek. ha egy ekként keletkezett kombináció végpontjai érintkeznek, az elektromosság folytonosan kiegyenlítődik, feszültsége azonban az érintkezési ponton azonnal helyreáll. Ez a galván áram. A másodrendü vezetők V. szerint nem elektrómotorok, hanem csak vezetők. Ez elmélet alapján szerkesztette meg elektromos oszlopát, melynek jelenségeit a dörzsölési elektromosság által igyekezett megmagyarázni. Az oszlop fiziologiai hatása gyengébb, mint a lejdai palacké, melegségi tüneményei azonban erősebbek. Oszlopán kivül V. még egy tálcakészüléket is alkalmazott. V. egyéb találmányai közül az elektromosság terén még említendők: az elektrofór (1775); az eudiométer, melylyel a levegőben foglaltató oxigén és nitrogénnek viszonya vizsgálható és a szalmaszál-elektrométer. Műveinek legnagyobb részét Antinori adta ki Collezione dell' opere del Cav. Conte A. V. (3 köt., 3 részben, Firenze 1816 címen.
