Vörös-tenger
Vörös-tenger (Arab-öböl, Bahr-el Ahmar vagy Bahr el-Hidsasz), az Indiai-oceánnak azon ága, amely a Bab-el mandeb szorostól Arábia és Afrika közt 2300 km.-nyi hosszuságban huzódik el ÉNy. felé az E. sz. 30°-ig, 449 000 km2 területtel, a Szuezi-földszoros (l. o.) választotta el a Földközi-tengertől. a 29 km. széles, de a Perim sziget által még jobban összeszorított bejáratától É. felé szélesedik az É. sz. 16°-ig, ahol 355 km.-nyi széles; innen túl É-nak lassan ismét keskenyedik, mig legészakibb részében a Szinai félsziget két keskeny ágra osztja; a K-i Akabahi (Sinus Aelanites) és a Ny-i Szuezi-öbölre (Sinus Heroopolites, Bahrel-Kulszum). Medre hatalmas hosszanti völgy, amelyen szigetekből, zátonyokból álló két lánc vonul végig, amelyek a tengert 3 egymással egyközü részre osztják; ezek közül a középső a legszélesebb, mig a szélső részek sekélyebb csatornákat alkotnak. Átlagos mélysége 444, a legnagyobb 1800 m. A tengernek átlátszó vize intenziv kék, a korallzátonyok fölött pedig zöldes; a nagyfoku párolgásnál fogva sótartalma is nagyobb, mint más tengereké. A partokat sórétegek borítják. A part közelében levő sekélyebb és sóval telített viz alkonyat felé sárgás-vörösesnek látszik; talán ezért nevezik V.-nek. Valószinü azonban az, hogy nevét az északi végében fekvő sivatagról kapta, amelyet a régi egyiptomiak a Nilus-vidék fekete földjével ellentétben «vörös föld»-nek hivtak. Az állatvilág a tengerben igen gazdag és nagyobbára tropikus elemekből áll. A koralzátonyok az É. sz. 30°-ig nyulnak. A szuezi-csatorna megnyitása óta a V. északi részeibe a földközi-tenger néhány állatfajta vándorolt be, éppen ugy költözött át onnan több állat a Földközi-tengerbe is. A vizfelület hőmérséklete az É. sz. 14 és 24° közt a téli hónapokban ritkán száll 26° alá, márc. és ápr. hónapokban 29°, májusban pedig néha 32°-ra emelkedik; a legnagyobb azonban szeptemberben, amidőn a viz és levegő hőmérséklete az emberi test hőmérsékletét felülmulja (már 41°-ot is találtak) és a postagőzösöket is visszatérítésre kényszeríti. A gyors elpárolgás és a tápláló folyóknak csaknem teljes hiánya a Bab-el-Mandeb-szorosban erős áramlatok okozója. A legjelentékenyebb szigetek É-ról D-nek: Gobal, a Perenicei-öböllel szemben a vulkáni Pik Szebergid (Ophiodes), Masszauánál a Dahlak-csoport, a Farszan-szigetek, Kamaran (brit), Dsebel-Tair működő vulkán, a Harnis-szigetek és Perim. Csak időszakos patakok szakadnak bele. Partjai kopár sziklák v. homokosak; ezek mögött 1300-2300 m. magas hegységek emelkednek; egyes jó kikötőik mégis vannak; ilyenek Szuez, Kosszeir, Szuakun, Masszaua az afrikai, Jambo el-Bahr, Dsidda, Lohija és Mokka az arábiai oldalon. A zátonyokon kivül a széljárás is nehezíti a vitorlás hajók járását. A V., amely egyike volt az Indiába vezető legélénkebb forgalmu utaknak, Afrika körülhajózása után meglehetésen elhagyatottá lett. A Szuezi-csatorna megnyitása óta azonban az Atlanti-oceán É-i részétől eltekintve, a legélénkebb forgalmu tenger. - V. nek v. Bibor-tengernek hivják a Kaliforniai-öblöt is.
