Werth
Werth (Werdt, Weert) János (Jean de W.), német lovasvezér a 30-éves háboru korában, szül. Büttgenben (Jülich) 1600-ben, megh. Benatekben (Csehország) 1652 szept. 16. Paraszt szülők gyermeke. Mint vándorlegény felcsapott katonának és 1622. Spinola zászlója alatt küzdött; majd a liga szolgálatába lépett s már 1632. mint ezredes kapta a birodalmi nemességet s egy lovasezred parancsnoka lett, melynek élén Bajorországban és Felső-Pflazban vitézül harcolt. Hervieden mellett fényes győzelmet aratott a svédek felett, minek következtében tábornokká léptették elő. 1633 óta változó szerencsével harcolt Weimari Bernát és Horn ellen, de az Isar torkolata mellett azoktól meglepetvén, érzékeny vereséget szenvedett. A Nördlingen mellett kivívott győzelemben jelentékeny része volt, miért is a császár bárói rangra emelte s táborszernagygyá léptette elő. 1635. és 1636. Franciaország ellen harcolt; vakmerően behatolt Elzászba s elfoglalta Speier és Toul erősségeket, de Lüttich előtt a szerencse hűtlen lett hozzá. Portyázó csapatai azután egész Páris falai alá jutottak. 1637. sikeresen harcolt Bernát herceg ellen és felszabadítá a fenyegetett Rheinfeldent; de 1638 márc. 3. vitéz ellenállás után a weimari herceg fogságába került. Richelieu bibornok kivánságára diadalmenetben Párisba vitetett, hol mindaddig fogságban tartották, mignem 1642. Horn tábornokért kicseréltetett. A birodalmi lovasság fővezérévé kineveztetvén, 1642 nyara óta ismét tevékeny részt vett a háboruban és 1643. Tuttlingen mellett döntő győzelmet aratott az egyesült francia-svéd hadsereg felett. Jankau mellett vakmerőségével okozta az ütközet elvesztését, mit Mercy közreműködésével Mergentheim mellett csakhamar jóvá tett. Midőn Miksa bajor választó fejedelem 1647 márc. 14. a franciákkal és svédekkel a maga szakállára Ulmban fegyverszünetet kötött, W. Sporck által támogatva, azon fáradozott, hogy az egész bajor hadsereget a választó fejedelemtől eltántorítsa és császár részére megnyerje; de a bajor hadsereg hű maradt urához, Miksa pedig W.-et árulónak nyilvánitotta s igy nem maradt neki más hátra, mint a császári táborba menekülni. A császár által grófi rangra emeltetvén, a cseh harcmezőkön újabb babérokat aratott. Erre a császár a csehországi benateki uradalommal ajándékozta őt meg s ezzel elkobzott javaiért kárpótolta. 1648. a szorongatott bajor választó fejedelem visszahivta s reá bizta hadainak vezetését, melyekkel W. okt. 6. Dachau mellett visszavonulásra kényszerítette a franciákat és svédeket. A münsteri béke megkötése után Csehországba, Benatekbe vonult vissza. V. ö. Barthold, Teicher és Janko 1826., 1874. és 1876. megjelent, Johann von W. címü műveit és a 30 éves háboruról szóló munkákat.
