Wertheimer,
Wertheimer, 1. József, zsidó emberbarát és iró, szül. Bécsben 1800 márc. 15., megh. u. o. 1887 márc. 16-án. 1824-28. nagyobb utazásokat tett és Angolországban megfigyelte az infants-schools (kisdedek iskolái) működését, melyeket hazatérve Ausztriában, első sorban Bécsben, meghonosított. 1835-67. a bécsi izraelita hitközség előljáróságának tagja, majd elnöke, az izraeliták egyenjogusításának lelkes előharcosa volt, ki egyúttal sikeresen fáradozott közhasznu és jótékony intézetek létesítését. Ezen a téren szerzett érdemeinek elismeréséül a vaskorona-rendjellel együtt a nemességet nyerte. 1854-64. kiadta Jahrbuch für Israeliten címü évkönyvet, melyet később Szántó Simon folytatott és megirta az izraeliták történetét Ausztriában (Die Juden in Österreich, Lipcse 1842). Számos apró cikken kivül főbb munkái: Die Stellung der Juden in Österreich (Bécs 1835); Die Emancipation unserer Glaubensgenossen (u. o. 1882) és Jüdische Lehre und jüdisches Leben (2. kiad. u. o. 1883).
2. W. Sámson, a bécsi udvarnak meghitt, tekintélyes embere (Hof-Factor), ki egyebek közt a «Magyarország főrabbija» címet is viselte, szül. Wormsban 1658., megh. Bécsben 1724 aug. 6-án. I. Lipót, I. József és III. Károly királyok alatt a kincstár javára tett hasznos szolgálatokat, a hadseregnek szállítója volt és eljárt bizalmas küldetésekben. Eleinte rokonának Oppenheimer Sámuel udvari zsidónak üzlettársa volt, később önállóan míködött. Pénzügyi tevékenységéről az említett uralkodók, valamint a korabeli hadvezérek s államférfiak nagy elismeréssel szólnak. Érdemeit I. Lipót 1703 aug. 29., József 1705 máj. 22. és Károly 1716 máj. 6. és 1719 szept. 9. kelt privilégiumaikban, melyek megvilágítják azt a kiváló kegyet, melyben W. az udvarnál részesült, melegen elismerik. W. üzleti elfoglaltsága mellett hitsorsosai érdekeiről sem feledkezett meg, pártolta a zsidó irodalmat, melynek munkása is volt. Ő eszközölte ki Lipótnál, hogy Eisenmengernek zsidógyülölő, Das entdeckte Judenthum címü irata elkoboztatott. A zsidóság háláját akként fejezte ki, hogy a legelőkelőbb európai hitközségeknek, valamint egyes tartományoknak és országoknak «főrabbi»-jává választotta, mely címmel bizonyos, persze alig gyakorolt jogok is jártak. Lipót 1696 dec. 24. nevezte ki W.-t örökös tartományainak s országainak főrabbijává, amely kinevezést a következő két uralkodó is elismerte. A főrabbisági tisztség jogait s kötelességeit Károlynak 1717 aug. 26-iki leirata körvonalazza. W. halála után a «magyarországi főrabbi» méltóságot veje Eskeles Gábriel (meghalt Bécsben 1753 márc. 2.) nyerte el. V. ö. Kaufmann Dávid, S. W. der Oberhoffactor u. Landesrabbiner (1658-1724) und seine Kinder.
