Y, y
Y, y (görögül Υ, υ ), a görögben 20., a latinban 22. betü; a görögöknél eredetileg az u hang jele volt s belőle lett az u és v hangok latin jegye (V). Később a görögben a régi u hang ü-re változott s aztán a rómaiak újra átvették az ypsilont e görög ü jelölésére, Kr. e. 100 tájban. Az olaszok i-t irnak helyette, a franciák, spanyolok, némete irják ugyan, de i-nek ejtik. Ugyanilyen hangértékkel honosult meg minálunk, de most már csak régi nemesi családnevekben irjuk: Zichy, Vörösmarty stb.; különben csak arra használjuk, hogy az ny, ly, ty, gy hangokat megkülönböztessük az n, l, t, g-től. A svéd s a finn nyelvben az y betü ü-nek olvasandó, mint a görögben. Eredeti latin (nem-görög) szókban sokszor hibásan irják i helyett, p. helyesen: stíls, szatira, nem stylus, satyra. De néha görög szókban is hibásan irják i helyett, p. hyppodrom, e helyett: hippodrom.
y a számtanban a második ismeretlen szám jele (a görögben v a. m. 400). Y a kémiában az yttrium nevü elem jegye, l. Ittrium.
