Zeno
Zeno Apostolo, olasz költő, szül. Velencében 1668 dec. 11., megh. u. o. 1750 nov. 11-én. 1710. alapította az első olasz nyelvü kritikai lapot, a Giornale de' letterati d'Italiát. 1715. VI. Károly császár Bécsbe hivatta a szinházi költőjének nevezte ki. Francia befolyása alatt keletkezett melodrámái által alkotta meg az u. n. olasz opera állandó mintáját. Szinművészeti munkáit Gozzi gyüjtötte össze (körülbelül 30, Velence 1744, 10 köt., Torino 1795, 12 köt.). Bár Metastasión kivül őt tartják a legkiválóbb olasz librettistának, sokkal nagyobbak érdemei a kritika és a könyvészet terén. Nevezetes munkái ez irányban: Dissertazioni istorico-critiche e letterarie intorno agli istorici italiani (Velence 1752-53, 2 köt.); Compendio del vocabolario della Crusca (6 köt., u. o. 1741-1745); Notizie letterarie intorno a Manucci (2 köt., u. o. 1736). Azonkivül kiadta és jegyzetekkel, valamint életrajzi bevezetéssel látta el Paruta, Davila, Redi és mások műveit, továbbá kiadta Fontaninitól: Biblioteca dell' eloquenza italiana (két köt., u. o. 1753). Leveleit Monelli gyüjtötte össze és adta ki. Epistole (6 köt., u. o. 1785). V. ö. Negri, Vita di A. Z. (Velence 1816).
