Zsidójelek,

Teljes szövegű keresés

Zsidójelek, a középkorban azon megkülönböztető jelek, melyeket a zsidóknak kellett viselni, hogy a keresztények már messziről megismerjék őket. Ilyenek voltak a zsidófolt, zsidókalap, zsidóköpeny. Hazánkban már II. Endre a beregi erdőben tett esküjében igérte meg (1233 aug. 12.) a szentszéki követnek, hogy a zsidókat e megkülönböztető jelek viselésére fogja szorítani. Az 1279. Budán ülésező egyházi zsinat 125. fejezete elhatározta, hogy minden zsidó férfiu vagy nő, valahányszor nyilvános helyen mutatkozik, mellén, felső ruhájának bal oldalán vörös posztóból készült köralaku foltot viseljen. Az izmaelitáknak ellenben sárga foltot kellett hordani. A Zsigmond király idején készült budai törvénykönyv a zsidók és kéjhölgyek számára egy arasznyi nagyságu sárga foltot ir elő, ugyanilyent viseltek a soproni zsidók is. A zsidókalap hegyes alaku volt, okmányaiban csuklya elnevezés alatt is előfordul. Hegyes zsidókalapot Budán a bűbájosok és boszorkányoknak is kellett viselni. A köpeny Budán vörös szinü volt. E zsidójelek viselése alól egyesek fel voltak mentve királyi engedelemmel, igy (1511) Zakariás pozsonyi orvos az okból, «hogy nagyobb nyugalomban és biztonságban járhasson a betegekhez», azonkivül a Mendel zsidó prefektus családja. 1520. mint Várday Pál Pozsony városnak irja, a zsidó csuklya viselése «jelenleg széles ez országban hallatlan dolog», miután a király, kinek felségjogába tartozott a zsidó ruházat előirása, felmentette a zsidókat ez alól. V. ö. Kohn Sámuel, A zsidók története Magyarországon (467. old.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT