Zsukovszkíj
Zsukovszkíj Andrejovics Vaszilj, orosz költő, szül. a tulai kormányzóságban 1783 jan. 29., megh. Baden-Badenben 1852. ápr. 24. Anyja egy török hadi fogolynő volt, akit Zs. apja feleségül vett. Zs. Moszkvában és Berlinben végezte tanulmányait s 1808-tól kezdve sokat fordított a Vesztnjik Georopybe németből, franciából és angolból, a kezdett már eredeti elbeszéléseket és költeményeket is irni. Egy időben Dorpatban lakott, s onnan hitták meg 1817. Szt.-Pétervárra, hogy Miklós cár feleségének az orosz irodalomból felolvasásokat tartson. 1820. beválasztották a tudományos akadémiába, 1824. udvari tanácsos és Sándor trónörökös nagyherceg vezetője lett. 1841. titkos tanácsosi rangot kapott. Ettől kezdve egész haláláig csaknem kivétel nélkül Németországban tartózkodott. Zs. egyik legelőkelőbb képviselője a romantikus iskolának az oroszirodalomban. Boldogtalan szerelme folytán melankolikus ábrándozás vett rajta erőt, s fordításaiban is a hangulatának megfelelő műveket válogatott leginkább Schillerből, Bürgerből, Moore Tamásból, Byronből és Uhlandból. Buzgón fordította az ó-klasszikusokat is (Odisszea, Aenesis). Leghiresebb költemény: Pjevec v stanje russzkih vojínov (A dalnok az orosz harcosok táborában). Költeményei máskülönben nem annyira tartalmokkal, mint inkább mesteri formájokkal gyakoroltak fejlesztő hatást az orosz verskötészetben. Összes művei 7 kötetben jelentek meg Szt.-Pétervárott 1878.
