ARAMEUS.
ARAMEUS. Sémita nyelv, közeli rokona a hébernek; számos tájszólása volt, melyek egész Délnyugat-Ázsiában elterjedtek. Az ÓSZ egyes részeit is arameus nyelven írták: Dán 2,4–7,28; Ezsd 4,8–6,18; 7,12–26; Jer 10,11. Arameus kifejezéseket találunk az ÚSZ-ben is (Mk 5,41; 15,34; Mt 27,46; Róm 8,15; Gal 4,6; 1Kor 16,22). A babiloni fogságból való visszatérés után Palesztina köznyelve; Jézus Krisztus is ezt a nyelvet használta.
