BIBLIA.
BIBLIA. Az Ó- és Újszövetség könyvei gyűjteményének a neve. A szó a görög »biblia« (könyvecskék) szóból származik. Noha ez többesszámú szó, a latinban egyes számban használták. Így általános helyesléssel a »könyvek«-ből »a Könyv« lett. A többes számban álló »biblia« arra utal, hogy a Biblia könyvek gyűjteménye. Az pedig, hogy a szót később egyes számú értelemben használták, nyomatékosan utal arra, hogy ezekben a könyvekben csodálatos egység uralkodik. Az »Ószövetség« és »Újszövetség« megjelölést a 2. sz. végétől használják, hogy megkülönböztessék egymástól a zsidó és keresztyén eredetű írásokat. Az ÓSZ legnagyobb részét héber nyelven írták, csak néhány részletét arám nyelven (Ezsd 4,8–6,18; 7,12–26; Jer 10,11; Dán 2,4–7,28). Az ÚSZ-et néhány arameus szó és mondat kivételével görög nyelven írták, a hellenisztikus világ köznyelvén. A Bibliában 66 könyv van. 39 az ÓSZ-ben és 27 az ÚSZ-ben. Csak ezeket a könyveket ihlette Isten Szent Szelleme. Az ÓSZ róm. kat. kiadásában 45 könyv szerepel, s ezen felül Eszter és Dániel könyve ki van bővítve. Az ÓSZ-hez így hozzátoldott könyveket »apokrif«-eknek nevezzük (lásd ott). Ezek részét képezték a görög nyelvű ÓSZ-nek, a Septuagintának. Noha a Biblia keletkezési ideje ezer évnél is hosszabb időszakot ölel át, feltűnően sértetlen és hamisítatlan állapotban maradt ránk ez a könyv. A Holt-tengernél csak nemrégiben feltalált tekercsek, amelyek keletkezési ideje a Kr. e. 2. és 3. század, olyan szöveget tárnak elénk, amely csodálatos módon egyezik a ma használt héber szöveggel. Az ÚSZ hiteles szövegének megállapítására mintegy 4700 görög kézirat áll rendelkezésünkre, melyek keletkezési ideje Kr. u. 125-től egészen a könyvnyomtatás feltalálásáig terjed. A jelenleg használt fejezetfelosztás 1228-ból, a versfelosztás 1551-ből való.
Szövegek, változatok, fordítások.
Ószövetség. Az ÓSZ-i könyvek eredeti kéziratai mind elvesztek. A reánk maradt legrégibb kéziratok a Holt-tengeri tekercsek, amelyeket 1947-ben és a következő években találtak a Holt-tenger melléki barlangokban. Ezek Kr. e. 250–Kr. u. 70 közti időben keletkeztek, és Eszter kivételével az ÓSZ valamennyi könyvéből tartalmaznak részleteket, némelyiket teljes egészében. (Lásd: HOLT-TENGERI TEKERCSEK-et is.) Az ÓSZ legrégibb fordításai: 1. görög, a Septuaginta (Kr. e. 250–100), újra kiadták a 2. században Aquila, Theodotion és Symmachus, Origenes újrafordította 240-ben; 2. arameus (Kr. u. az 1–9. sz.); 3. szír (Kr. u. a 2.és 3, sz.); 4. latin (Kr. u. a 3–4. sz.); 5. kopt, etióp, gót, örmény, grúz, szlavon és arab (Kr. u. 2–10. sz.).
Újszövetség. A fennmaradt mintegy 4700 görög kézirat vagy a teljes ÚSZ-et tartalmazza, vagy egyes részeit. Ezek közül 70 papíruszkézirat, 250 unciális írás (nagybetűs kézirat), 2500 minuszkulusz (kisbetűs kézirat) és 1800 lectionaria. A legrégibb kézirat a János ev. egy töredéke Kr. u. 125-ből; az ÚSZ legrégibb fordításai; 1. latin (2–4. sz.); 2. szír (2–6. sz.); 3. kopt, örmény, grúz, etióp, arab, perzsa és szlavon (4–9. sz.). Az ÚSZ szövegét a korai egyházatyák írásaikban hitelesnek és teljesen megbízhatónak tartották, kivált a görög, latin és szír szöveget. Ma már a Biblia vagy annak egyes részei több mint 1300 nyelvre és nyelvjárásra vannak lefordítva. A Biblia témája mind az Ó-, mind az ÚSZ-ben az ember megváltása. Az ÓSZ elmondja az emberi bűn eredetét, és azt, hogyan készítette elő Isten ennek a súlyos kérdésnek a megoldását. Az ÚSZ viszont arról tanúskodik, hogyan vitte véghez Isten az Ő megváltói tervét. Lásd még: ÓSZÖVETSÉG és ÚJSZÖVETSÉG.
Szövegek, változatok, fordítások.
Ószövetség. Az ÓSZ-i könyvek eredeti kéziratai mind elvesztek. A reánk maradt legrégibb kéziratok a Holt-tengeri tekercsek, amelyeket 1947-ben és a következő években találtak a Holt-tenger melléki barlangokban. Ezek Kr. e. 250–Kr. u. 70 közti időben keletkeztek, és Eszter kivételével az ÓSZ valamennyi könyvéből tartalmaznak részleteket, némelyiket teljes egészében. (Lásd: HOLT-TENGERI TEKERCSEK-et is.) Az ÓSZ legrégibb fordításai: 1. görög, a Septuaginta (Kr. e. 250–100), újra kiadták a 2. században Aquila, Theodotion és Symmachus, Origenes újrafordította 240-ben; 2. arameus (Kr. u. az 1–9. sz.); 3. szír (Kr. u. a 2.és 3, sz.); 4. latin (Kr. u. a 3–4. sz.); 5. kopt, etióp, gót, örmény, grúz, szlavon és arab (Kr. u. 2–10. sz.).
Újszövetség. A fennmaradt mintegy 4700 görög kézirat vagy a teljes ÚSZ-et tartalmazza, vagy egyes részeit. Ezek közül 70 papíruszkézirat, 250 unciális írás (nagybetűs kézirat), 2500 minuszkulusz (kisbetűs kézirat) és 1800 lectionaria. A legrégibb kézirat a János ev. egy töredéke Kr. u. 125-ből; az ÚSZ legrégibb fordításai; 1. latin (2–4. sz.); 2. szír (2–6. sz.); 3. kopt, örmény, grúz, etióp, arab, perzsa és szlavon (4–9. sz.). Az ÚSZ szövegét a korai egyházatyák írásaikban hitelesnek és teljesen megbízhatónak tartották, kivált a görög, latin és szír szöveget. Ma már a Biblia vagy annak egyes részei több mint 1300 nyelvre és nyelvjárásra vannak lefordítva. A Biblia témája mind az Ó-, mind az ÚSZ-ben az ember megváltása. Az ÓSZ elmondja az emberi bűn eredetét, és azt, hogyan készítette elő Isten ennek a súlyos kérdésnek a megoldását. Az ÚSZ viszont arról tanúskodik, hogyan vitte véghez Isten az Ő megváltói tervét. Lásd még: ÓSZÖVETSÉG és ÚJSZÖVETSÉG.
