FOGSÁG.
FOGSÁG. Ez a fogalom Izráel tíz törzsének Kr. e. 722-ben, Júda törzsének pedig Kr. e. 586-ban kezdődő fogságára vonatkozik. Mindkettő több szakaszban ment végbe. Tiglát-Pilnéser (2Kir 15,29; 1Krón 5,26) és Salmanassár (2Kir 17,3.5) Izráel ellen vezetett egész sor hadjárata után II. Szargon (2Kir 17,6–7) vitte a tíz törzset asszír fogságba. Esárhaddon és Asszurbanipál Samária tartományába Asszíria keleti részéből telepített néhány meghódított törzset (Ezsd 4,2.9.10). A déli országot az újbabilóniai király, Nabukodonozor győzte le néhány év alatt, és vitte fogságba. Kr. e. 605-ben a nemesség néhány tagját deportáltatta Babilonba, ezek között volt Dániel (3) próféta is (2Krón 36,2–7; Dán 1,1–6); 597-ben elhurcolta Joákin királyt és ezreket a nemességből s Jeruzsálem vezető rétegéből (2Kir 24,14–16); ezek között volt Ezékiel próféta. Kr. e. 486-ban Nabukodonozor lerombolta Jeruzsálemet, és lakosait Babilonba hurcolta, csak a föld népének legszegényebbjeit hagyta ott (2Kir 25,2–21). Öt évvel később egy további csoportot vitetett Babilonba. Ezsdrás (3) és Nehémiás (3) írták le a foglyok visszatérését, amely Kr. e. 538-ban kezdődött, miután Círus perzsa király, aki egy évvel korábban meghódította Babilont és megdöntötte az újbabiloni uralmat, megengedte a zsidóknak, hogy hazájukba visszatérjenek (Ezsd 1,1–4). Zorobábel vezetésével 43.000 zsidó élt ezzel a lehetőséggel (Ezsd 2,64). Kr. e. 458-ban további 1800 izráelita tért haza Ezsdrással.
