FÖNÍCIA
FÖNÍCIA (pálmák országa; bíbor, bíborvörös, karmazsin). Ország a Földközi-tenger partja mentén, mintegy: 180 km hosszan terjed Arvad (vagy Arados)-tól egészen Dórig, közvetlenül a Kármeltől (1) délre; sémita neve Kánaán (2) volt; a Fönícia név görög szóból származik, ami kb. annyit jelent, mint »sötétvörös«, talán azért, mert a föníciaiak fedezték fel a bíborpiros színű festéket, amelyet a bíborcsigából nyertek; a föníciaiak sémiták voltak, akik a Kr. e. második évezred egyik nagy népvándorlása során Mezopotámiából jöttek ide. Híres tengeri utazók lettek, gyarmatokat alapítottak Kartágóban és Hispániában; egészen a Brit-szigetekig is eljutottak; híres hajóépítők (Ez 27,9) és ácsmesterek (1Kir 5,6); leghíresebb városaik Tírusz és Szidón (1) voltak; vallásuk politeista és kicsapongó jellegű, ez Jézabel által Izráelbe is utat talált (1Kir 16,31; 18,19); egyik föníciai király, Hírám (1) baráti kapcsolatban állt Dáviddal és Salamonnal (2Sám 5,11; 1Kir 5,1–12; 2Krón 2,3–16); hasonló nevű férfi (2) segített Salamonnak a templomépítésnél (1Kir 7,13–47; 2Krón 2,13–14); ezen a vidéken gyógyította meg Jézus egy szíró-föníciai asszony leányát (Mk 7,24–30); Pál idevaló keresztyéneket látogatott meg (Csel 15,3; 21,2–7).
