HIT.
HIT. A Bibliában aktív és passzív értelemben használatos. Az előbbi egy személyhez vagy ígérethez való hűségre vonatkozik; az utóbbi egy másik személy kijelentésébe vetett bizalomra.Az ÓSZ-ben főnévként mindössze kétszer találkozunk vele (5Móz 32,20; Hab 2,4), igeként pedig harmincnál kevesebbszer. Hogy mi a hit, azt Isten szolgáitól tanulhatjuk meg, akik rendíthetetlen bizalommal és engedelmességgel szánták oda életüket Istennek. A hit már az ÓSZ-ben sem jelenti csupán valamely tantétel elfogadását, vagy egy törvénnyel való külsőleges egyetértést; hanem mindig mélyről fakadó bizalmat Isten hűsége és szavahihetősége iránt, és akaratának való szeretetteljes engedelmességet.Az ÚSZ-ben a »hit« és »hinni« szavak csaknem ötszázszor fordulnak elő. Az ÚSZ kijelentésének alaptétele, hogy eljött a megígért Messiás, Aki pedig nem más, mint a Názáreti Jézus. Jézus maga Isten Fiának jelentette ki magát, és újra hangsúlyozta, hogy az örök élet elnyeréséhez szükség van a Benne való hitre. Az első keresztyének »hívők«-nek nevezték magukat (Csel 2,44). A Szent Szellem által ösztönözve mindent elkövettek azért, hogy másokat is a Jézusban való hitre indítsanak (Csel 6,7; 28,24). A páli levelek a cselekedetekkel szemben a hitet hangsúlyozzák mint a megváltáshoz vezető utat (Róm 3,20–22). A hit Pálnál bizalmat jelent Jézus személye, tanításának igazsága és a kereszten elvégzett megváltói műve iránt. A hit irányulhat a keresztyén örömhír és tanítás egyetemes, átfogó igazságára is (Júd 3).
