IMÁDSÁG.
IMÁDSÁG. Az imádság életszükséglet az ember számára, mert lénye szerint Istenre van utalva. A keresztyén ember élete az Istennel közösségben való élet. Semmiféle más vallásban nem találunk olyan imádságokat, mint a Biblia embereinél, pl. Mózesnél, Dávidnál és Pálnál. A keresztyéneknél Isten és az ember közti kapcsolat teljes és egészen személyes. Vannak dolgok, amelyek csak imádság által lehetségesek (1Tim 2,1–4); az imádság az Istennel való közösség kifejezője; Isten közösségben akar lenni az emberrel, és az embernek szüksége van erre a kapcsolatra Istennel. Az imádság módjai: hódolat, imádás, dicsőítés, hálaadás, vallástétel, kérés, közbenjáró könyörgés, tusakodás, bűnvallás. Az imádságnál a döntő tényező a szív belső magatartása. A külső testtartásnak, a nyelvezetnek, helynek és időnek nincs lényeges szerepe; fő, hogy az ember szíve legyen teljesen (osztatlanul) Istené. Jézus felülmúlhatatlan és tökéletes képet nyújtott az imaéletről. Az imádságban a következő szempontok a fontosak: az imádság csak akkor használ, ha hitben történik (Jób 9,16; Mt 17,20), Jézus nevében (Jn 14,13; 15,16), Isten akaratával egybehangzóan (1Jn 5,14–15), a Szent Szellem vezetésével és ereje által (Júd 20). Az imádkozónak meg kell vallania és meg kell tagadnia bűneit (Zsolt 66,18; Ézs 59,1–2), s neki magának is késznek kell lennie, hogy mások bűnét megbocsássa (Mt 6,14–15); emberi síkon a magatartásának összhangban kell lennie imádságával (Mt 5,23–24; 18,19); kitartóan kell imádkoznia (Lk 11,5–8; 18,1–8), Az emberi felelősség felől nézve, az imádság az egyik legfontosabb fegyver Isten akaratának a véghezvitelében (1Tim 2,1–4); az imádság elhanyagolása vagy abbahagyása bűn (1Sám 12,23; Zsid 4,16).
