JÁNOS (2) APOSTOL.
JÁNOS (2) APOSTOL. Zebedeus és Salomé (1) fia, Jakab (1) testvére (Mt 4,21; 27,56; Csel 12,1–2); Galileában élt, valószínűleg Betsaidában (1) (Lk 5,10; Jn 1,45); foglalkozására nézve halász (Mk 1,19–20); Keresztelő Jánoson keresztül jutott kapcsolatba Jézussal, és az Ő tanítványa lett (Jn 1,35); elhívást nyert a tizenkettő közé (Mk 1,19–20; Lk 5,10); egyike a három apostolnak, akik legközelebb álltak Jézushoz (a másik kettő: Péter és Jakab); ott volt Jézussal Jairus leányának feltámasztásánál (Mk 5,37), a Megdicsőülés hegyén (Mt 17,1; Mk 9,2; Lk 9,28), a Gecsemánéban (Mt 26,37; Mk 14,33); Jézust arra kérte, bocsásson tüzet az őket befogadni nem hajlandó samaritánus falura, ezért Jakabbal (1) együtt a »mennydörgés fiai« (Boanergész) melléknevet kapta (Mt 3,17; Lk 9,54); anyja arra kérte Jézust, hogy két fiának főhelyet biztosítson Isten országában (Mt 20,20); segített Péternek az utolsó páska-vacsora előkészítésénél (Lk 22,8); az utolsó vacsorán közvetlenül Jézus mellett feküdt (Jn 13,25); Jézus kihallgatásánál a közelben tartózkodott (Jn 18,15–16); Jézus Krisztus megfeszítésének tanúja (Jn 19,26–27); ő ismerte fel Jézust annak feltámadása után a Genezáret-tónál (Jn 21,1–7); buzgón munkálkodott Péterrel együtt az ősgyülekezetben (Csel 3,1–4,22; 8,14–17); a hagyomány szerint magas kort élt meg; neki tulajdonítják a róla elnevezett evangélium, levelek és Jelenések könyve szerzőségét.
