JÁNOS EVANGÉLIUMA.
JÁNOS EVANGÉLIUMA. Mind a korai hagyomány, mind maga az evangélium világosan arra utalnak, hogy a negyedik evangélium szerzője János (2) apostol; a korai hagyomány azt is tudni véli, hogy az 1. évszázad vége felé keletkezett, mégpedig Kisázsiában. Szerzője a 20,30–31-ben mondja el szándékát: meg akarja mutatni, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy mindazok, akik ezt hiszik, az Ő nevében örök életet nyernek. Néhány sajátosság megkülönbözteti a többi evangéliumtól: különleges hangsúlyt helyez Jézus Krisztus istenségére; a Király inkább a középpontban áll, mint az országa; Jézus ebben kevesebbet, szinte alig tanít példázatban; bőséges teret szentel a Szent Szellem eljövetelének és munkájának. Felosztása: 1. a testté lett Ige (1,1–18); 2. tanúságtétel Jézus Messiás voltáról (isteni küldetéséről) (1,19–2,11); 3. Jézus Krisztus önmagáról szóló kinyilatkoztatása szavakban és tettekben (2,12–12,50); 4. Krisztus önmagáról szóló kinyilatkoztatása kereszthalálában és feltámadásában, melyet János megdicsőíttetésnek is nevez (13–21).
