JEROBOÁM I.
JEROBOÁM I. (a nép megszaporodik, akinek sok embere, népe van; a nép tiltakozik v. harcol; a nép harcosa). Izráelnek, az északi királyságnak első királya az ország kettészakadása után; Salamon király idejében a teherhordozók főfelügyelője volt (1Kir 11,28); Ahija (7) próféta megjövendölte, hogy király lesz 10 törzs felett (1Kir 11,29–40); Egyiptomba menekült, mert Salamon meg akarta öletni (1Kir 11,40); király lett és Sikemet (3) tette meg székhelyéül (1Kir 12,1–25). Dánban és Bételben (1) vallási központokat létesített, ezeken a helyeken arany borjúképeket állíttatott fel, hogy a törzseket ezáltal összetartsa (1Kir 12,25–33), Ahija próféta megjövendölte ezeknek az áldozati helyeknek a pusztulását (1Kir 13–14).
