JÉZABEL
JÉZABEL (tiszta, szűz; nem otthonos nálunk; a tengerpart, a lakás). Etbaálnak, Astarót papjának, Tírusz és Szidón királyának leánya, Ahábnak, Izráel királyának felesége; megölette Isten prófétáit (1Kir 18,13); elkeseredett ellensége volt Illés prófétának (1Kir 19,1–2); megölette Nábótot szőlőjéért, hogy azt Aháb megkaphassa (1Kir 21); szörnyű halált halt Jéhu (5) parancsára (2Kir 9,30–37); a Jel 2,20-ban a szellemi feslettség jelképe; magyar változata: Izabella.
