JÉZUS PERE (ELÍTÉLTETÉSE).
JÉZUS PERE (ELÍTÉLTETÉSE). Miután Júdás kiszolgáltatta Jézust a zsidó hatóságoknak, Annáshoz vitték, aki a hivatalban lévő főpap, Kajafás elődje és apósa volt, hogy rövid, előzetes kihallgatásnak vessék alá (Jn 18,13); azután, kb. az első kakaskukorékolás idején, a Kajafás palotájában összeült nagytanács elé vitték, ahol részletesen kihallgatták, amikor hazug vádakat, megszégyenítést és személyes sértéseket kellett elhordoznia (Mk 14,60–65; Lk 22,63–64); amikor hajnalodott, újra bevitték a nagytanács elé, amely halálra ítélte Őt (Lk 22,66–70); onnan Pilátus elé vitték, aki rövid kihallgatás után ártatlannak nyilvánította (Jn 18,33–38); a zsidók azonban hallani sem akartak a javaslatáról, hogy szabadon bocsássa; Pilátus ezért Heródes (3) Antipáshoz küldte, aki a páska-ünnep idején szintén Jeruzsálemben tartózkodott, mivel Jézus az ő bírói illetékessége alá is tartozott; ez azonban csupán kigúnyolta Jézust, és ítélet nélkül visszaküldte Pilátushoz (Lk 23,2–12); ekkor Pilátus felkínálta a zsidóknak a választás lehetőségét: szabadon bocsátja Krisztust vagy Barabást; a zsidók inkább a gyilkos Barabást választották; meghiúsult Pilátusnak egy további próbálkozása is, hogy Jézust mégis szabadon bocsássa, mivel a zsidók megfenyegették, feljelentik a császárnál, ha nem teljesíti akaratukat; így Pilátus engedett a nyomásnak; a katonák megkorbácsolták Jézust és kigúnyolták; majd kivezették a városból és keresztre feszítették (Mk 15,16–24).
