KERESZTSÉG.
KERESZTSÉG. A »keresztség« vagy »alámerítés« héber megfelelőjével először Mózes tisztulási törvényei közt találkozunk (2Móz 30,17–21; 3Móz 11,25); ott annyit jelent: megmosni, megtisztítani. A zsidók megkeresztelték a pogányokat, akik zsidó hitre akartak térni (prozeliták). János keresztsége a bűnbánat gondolatával volt kapcsolatos, hogy az izráelitákat szellemileg előkészítse Messiásuk felismerésére és elfogadására; János keresztsége különbözött Jézus keresztségétől (Lk 3,16; Jn 1,26). A keresztyén keresztség a Krisztussal való eggyélételt jelképezi (Gal 3,26–27). A megkeresztelendő személy, aki újonnan születése által Krisztus testének, a Gyülekezetnek tagjává lett (1Kor 12,13), a keresztség által bizonyságot tesz bűnei bocsánatának megtapasztalásáról (Ef 1,7; Csel 2,38), és arról, hogy eggyé lett Krisztussal, az Ő kereszthalálában és új életre való feltámadásában (Róm 6,3–5).
