NAPTÁR.
NAPTÁR. A bibliai korban az éveket csillagászati megfigyelések alapján számolták. A napokat, hónapokat és éveket a nap és a hold járása határozta meg.
1.) A hét napjainak az izráelitáknál nem volt külön nevük, hanem folyamatosan számozták őket. A zsidóknál a nap este, az esthajnalcsillag feltűnésével kezdődött. A nappalokat órákra, az éjjeleket »őrjárási idők«-re osztották. Az izráeliták az éjszakát az ÓSZ idején három, az ÚSZ idején pedig négy »őrség«-re osztották föl (2Móz 14,24; Bír 7,19; JSir 2,19).
2.) A hétnapos hét sémita eredetű. Az egyiptomiaknál a hétnek tíz napja volt. A zsidó hétnapos hét a bibliai teremtéstörténetére megy vissza, és folyamatosan haladt, függetlenül a nap és hold járásától. Ez a rend az ember testi-szellemi javát szolgálta. A Biblia semmit nem mond arról, hogy a sabbatot (szombat, nyugalom napja) a világ teremtésétől Mózes idejéig is megtartották volna. A szombatnap megtartását Mózes vagy fölelevenítette, vagy pedig újra különlegesen kihangsúlyozta (2Móz 16,23; 20,8).
3.) A zsidó hónap az újholddal kezdődött. A babiloni fogság előtt a hónapokat számokkal jelezték. A száműzetés után a babiloniaktól átvett neveket használták megjelölésükre. Izráel időbelileg egyeztetett szent naptára a következő: 1. niszán (márc.-ápr.) (7); 2. ijár (ápr.-máj.) (8); 3. sziván (máj.-jún.) (9); 4. tammusz (jún.-júl.) (10); 5. ab (júl.-aug.) (11); 6. elul (aug.-szept.) (12); 7. tisri (szept.-okt.) (1); 8. marhesvan (okt.-nov.) (2); 9. kiszlév (nov.-dec.) (3); 10. tébet (dec.-jan.) (4); 11.sebat (jan.-febr.) (5); 12. adar (febr.-márc.) (6).A zsidó naptár két párhuzamosan futó évet tartalmaz, az egyik a szent év, amely tavasszal, a niszán hónappal, a másik a polgári év, amely a tisri hónappal kezdődik (zárójelben levő számok). A szent évet Mózes vezette be, 29 és 1/2 napos holdhónapokból állt, minden harmadik évben egy szökő-hónap hozzátoldásával, amelyet adar séninek (második adárnak) neveztek. Minden hetedik év szombatév volt, a szent nyugalom éve földbirtokosok, rabszolgák, háziállatok és a föld számára egyaránt, amely az izráelita szolgák részére szabadságot is jelentett. Minden ötvenedik év kürtzengés éve volt, amikor a széjjelszakadt családok újra egyesültek, a zálogokat visszaadták, és az eladott birtok visszaszállt eredeti tulajdonosára (3Móz 25,8–16).
1.) A hét napjainak az izráelitáknál nem volt külön nevük, hanem folyamatosan számozták őket. A zsidóknál a nap este, az esthajnalcsillag feltűnésével kezdődött. A nappalokat órákra, az éjjeleket »őrjárási idők«-re osztották. Az izráeliták az éjszakát az ÓSZ idején három, az ÚSZ idején pedig négy »őrség«-re osztották föl (2Móz 14,24; Bír 7,19; JSir 2,19).
2.) A hétnapos hét sémita eredetű. Az egyiptomiaknál a hétnek tíz napja volt. A zsidó hétnapos hét a bibliai teremtéstörténetére megy vissza, és folyamatosan haladt, függetlenül a nap és hold járásától. Ez a rend az ember testi-szellemi javát szolgálta. A Biblia semmit nem mond arról, hogy a sabbatot (szombat, nyugalom napja) a világ teremtésétől Mózes idejéig is megtartották volna. A szombatnap megtartását Mózes vagy fölelevenítette, vagy pedig újra különlegesen kihangsúlyozta (2Móz 16,23; 20,8).
3.) A zsidó hónap az újholddal kezdődött. A babiloni fogság előtt a hónapokat számokkal jelezték. A száműzetés után a babiloniaktól átvett neveket használták megjelölésükre. Izráel időbelileg egyeztetett szent naptára a következő: 1. niszán (márc.-ápr.) (7); 2. ijár (ápr.-máj.) (8); 3. sziván (máj.-jún.) (9); 4. tammusz (jún.-júl.) (10); 5. ab (júl.-aug.) (11); 6. elul (aug.-szept.) (12); 7. tisri (szept.-okt.) (1); 8. marhesvan (okt.-nov.) (2); 9. kiszlév (nov.-dec.) (3); 10. tébet (dec.-jan.) (4); 11.sebat (jan.-febr.) (5); 12. adar (febr.-márc.) (6).A zsidó naptár két párhuzamosan futó évet tartalmaz, az egyik a szent év, amely tavasszal, a niszán hónappal, a másik a polgári év, amely a tisri hónappal kezdődik (zárójelben levő számok). A szent évet Mózes vezette be, 29 és 1/2 napos holdhónapokból állt, minden harmadik évben egy szökő-hónap hozzátoldásával, amelyet adar séninek (második adárnak) neveztek. Minden hetedik év szombatév volt, a szent nyugalom éve földbirtokosok, rabszolgák, háziállatok és a föld számára egyaránt, amely az izráelita szolgák részére szabadságot is jelentett. Minden ötvenedik év kürtzengés éve volt, amikor a széjjelszakadt családok újra egyesültek, a zálogokat visszaadták, és az eladott birtok visszaszállt eredeti tulajdonosára (3Móz 25,8–16).
