PALESZTINA.
PALESZTINA. A név a »Filisztea« (vándorlás, a bevándorlás földje) szóból származik, terület a Földközi-tenger keleti partja mentén, amelyen a filiszteusok laktak (Zsolt 60,10); eredeti neve Kánaán (2) (1Móz 12,5); a honfoglalás után Izráel földje néven ismeretes (1Sám 13,19); a görög-római korban: Júdea; az ország mintegy 105 km széles és 225 km hosszú volt, északon a Libanontól délen Beérsebáig terjedt; a Jordántól nyugatra levő része 9000 km2, a keleti része 6000 km2; északon Akkótól a Genezáret-tóig 42 km, délen Gázától a Holt-tengerig 71 km; az ország földrajzilag öt részre oszlik: Sáron síksága és a filiszteus síkság a tengerpart mentén, ehhez csatlakozik a sefeleh, vagyis a hegyek nyúlványa; majd a központi hegyvidék; ezután a Jordán síksága; végül a Jordántól keletre a transzjordániai felföld. Palesztina különféle földrajzi szerkezete igen különböző éghajlati feltételeket teremt: a tengerparti síkság évi átlaghőmérséklete 13,9 C° Joppéban, 17,2 C° Jeruzsálemben; Jerikónak és a Holt-tenger vidékének viszont trópikus klímája van; ezért az országban a legkülönbözőbb szélességi fokok növényeivel és állataival lehet találkozni. A tél, amely novembertől áprilisig tart, enyhe és esős, a májustól októberig tartó nyár forró és száraz.A honfoglalás előtt kánaániták, hitteusok, hóreusok, emoreusok és amálekiták laktak ezen a földön, akiket Józsué (1), a bírák és a királyok legyőztek; Kr. e. 931-ben az ország kettészakadt; az északi ország, Izráel lakóit Kr. e. 722-ben az asszírok, Júda lakóit Kr. e. 587-ben a babilóniaiak fogságba vitték; Kr. e. 587-től egészen a makkabeusi korszakig az ország a babilóniaiak, perzsák, Nagy Sándor, az egyiptomiak és a szíriaiak uralma alatt állt; Kr. e. 63-ban a Makkabeusoktól a rómaiak vették át az uralmat, amelyet egészen Kr. u. 638-ig, a Mohamed által vezetett iszlám hódításig fenntartottak; az ÚSZ-i korban a Jordántól nyugatra lévő rész Galilea, Samária és Júdea, a keletre fekvő rész pedig Dekapolis és Perea tartományokra volt felosztva.
