PAP.
PAP. Az ÚSZ-ben a »pap« szó a »szent«-tel kapcsolatos, és olyan embert jelent, aki szent dolgoknak van odaszánva és elkötelezve; a pap héber szava (kohen) ismeretlen eredetű, eredetileg olyasmit jelenthetett, mint »néző«, azaz olyan ember, aki isteni dolgokban forgolódik; papnak nevezték valamely vallás vagy pogány kultusz szolgálattevőjét (1Móz 41,45; Csel 14,13), kivált az ÓSZ-i világban (Mt 8,4; 1Pét 2,5.9); kezdetben egyes személyek (1Móz 4,3–4), később családfők (1Móz 12,7; 13,18); a Sínai-hegynél Isten Mózes által Áront, annak fiait és azok utódait rendelte, hogy papjai legyenek (2Móz 28,1); az ároni papságot rendkívül szigorú rendelkezések szabályozták (3Móz 21,16–24); a szentélyben való szolgálatuk alkalmával különleges ruházatot viseltek, és egy meghatározott szertartásnak voltak alávetve; 24 papi rendbe sorolták be őket, amelyek közül mindegyiknek bizonyos időnként egy-egy hetet kellett templomi szolgálatban eltöltenie (1Krón 24,1–19); képviselték a népet Isten előtt, bemutatták az áldozatokat, és imádkoztak a népért. A főpap bűnért való áldozatot mutatott be (3Móz 4), és ő mutatta be az áldozatot a nagy engesztelési napon (3Móz 16); ő szerzett bizonyosságot Isten akarata felől az »urim és tummim« (lásd ott), a melltáblácska szent sorsvetése által (4Móz 27,21; Neh 7,65); az ároni papok segítői a léviták voltak (4Móz 3). Az ÚSZ úgy beszél Jézusról, mint »Melkisédek rendje szerint való főpap«-ról (Zsid 5,6.10; 6,20; 7,1–17); Vele megszűnt az ároni főpapság (Jn 14,6; 1Tim 2,5–6; Zsid 5,7–10). Az Általa bemutatott áldozat Ő Maga volt, s ezért ezt soha többé nem kell megismételni; halálával engesztelést szerzett egyszer s mindenkorra az emberek bűneiért; az ÚSZ minden hívő papságáról tanít. A hívőknek részük van Jézus papi munkájában, az emberekhez viszik Krisztus Igéjét, és ezáltal sokakat Krisztushoz vezetnek (Ef 2,18; Zsid 10,19–25; 13,15; 1Pét 2,5.9; Jel 1,5–6).
