POLGÁRJOG.
POLGÁRJOG. (gör.: »politeuma« – közösséghez tartozás). Az ÚSZ-ben a »polgár« szó általános jelentése: egy város (Csel 21,39) vagy egy ország (Lk 15,15; 19,14) lakója. A római polgárnak bizonyos előjogai voltak, pl. a peres eljárásnál mint legfelsőbb bíróhoz, a császárhoz fellebbezhetett; nem lehetett továbbá minden további nélkül testi fenyítékben részesíteni. Ez a polgárjog születés útján, bizonyos összeg lefizetése vagy valamely különleges teljesítmény által volt megszerezhető (Csel 16,37–39; 22,25–29; 23,27). Pál hirdette, hogy a keresztyén ember mennyei polgár, és aszerint is kell élnie (Fil 1,27; 3,20).
