SZÖVETSÉG.
SZÖVETSÉG. Két vagy több személy közt létrejött kölcsönös megállapodás bizonyos dolgok véghezvitelére, megengedésére vagy mellőzésére, amely néha csak egyik félre kötelező. A Bibliában Isten az ilyen megállapodás tanúbizonyságának számít (1Móz 31,50; 1Sám 20,8). Az ÓSZ-ben háromféle módja volt a szövetségkötésnek:
1.) Kétoldalú szövetség emberi felek közt, akik mindketten önkéntesen egyeztek meg bizonyos pontokban (1Sám 18,3–4; Mal 2,14; Abd 7).
2.) Egyoldalú rendelkezés, amelyet a fölényben levő fél rákényszerít a másikra (Ez 17,13–16). Ebben az esetben Isten szövetséget »parancsol«, amelynek az ember szolgaként engedelmeskedni tartozik (Józs 23,16).
3.) Az az elkötelezettség, amelyet Isten magára vesz, hogy a bűnöst önmagával kiengesztelje (5Móz 7,6–8; Zsolt 89,3–4).
Isten szövetségkötései: 1. Az édeni szövetség, amelyben Isten megváltást ígér, ezt »protoevangélium«-nak (előevangélium) is nevezik (1Móz 3,15). – 2. A szövetség Nóéval, amelyben Isten elkötelezi magát, hogy nem pusztítja el az embert, hanem megtartja (1Móz 9,9). – 3. Az Ábrahámmal kötött szövetség, amelyben Isten áldást ígér Ábrahám utódainak (1Móz 15,18). – 4. A Sínai-szövetség, amelyben Isten Izráelt tulajdon népének jelenti ki (2Móz 19,5–6). – 5. A lévitaszövetség, amely a papi áldozat útján Istennel való kiengesztelést és bűnbocsánatot munkál (4Móz 25,12–13), – 6. A Dáviddal kötött szövetség, amelyben Isten megígéri, hogy a Messiás Dávid házából származik majd (2Sám 23,5). – 7. A próféták megjövendöltek egy új szövetséget (Jer 31,31–34), amely egyetlen személyben összpontosul majd (Ézs 42,6; 49,8, Isten Szolgájában); – 8. Az Új Szövetségben jut el az ember Krisztus által helyes kapcsolatba Istennel (Zsid 7,22; 8,6–13; 2Kor 3,6–18). Ez minden emberre vonatkozik.
1.) Kétoldalú szövetség emberi felek közt, akik mindketten önkéntesen egyeztek meg bizonyos pontokban (1Sám 18,3–4; Mal 2,14; Abd 7).
2.) Egyoldalú rendelkezés, amelyet a fölényben levő fél rákényszerít a másikra (Ez 17,13–16). Ebben az esetben Isten szövetséget »parancsol«, amelynek az ember szolgaként engedelmeskedni tartozik (Józs 23,16).
3.) Az az elkötelezettség, amelyet Isten magára vesz, hogy a bűnöst önmagával kiengesztelje (5Móz 7,6–8; Zsolt 89,3–4).
Isten szövetségkötései: 1. Az édeni szövetség, amelyben Isten megváltást ígér, ezt »protoevangélium«-nak (előevangélium) is nevezik (1Móz 3,15). – 2. A szövetség Nóéval, amelyben Isten elkötelezi magát, hogy nem pusztítja el az embert, hanem megtartja (1Móz 9,9). – 3. Az Ábrahámmal kötött szövetség, amelyben Isten áldást ígér Ábrahám utódainak (1Móz 15,18). – 4. A Sínai-szövetség, amelyben Isten Izráelt tulajdon népének jelenti ki (2Móz 19,5–6). – 5. A lévitaszövetség, amely a papi áldozat útján Istennel való kiengesztelést és bűnbocsánatot munkál (4Móz 25,12–13), – 6. A Dáviddal kötött szövetség, amelyben Isten megígéri, hogy a Messiás Dávid házából származik majd (2Sám 23,5). – 7. A próféták megjövendöltek egy új szövetséget (Jer 31,31–34), amely egyetlen személyben összpontosul majd (Ézs 42,6; 49,8, Isten Szolgájában); – 8. Az Új Szövetségben jut el az ember Krisztus által helyes kapcsolatba Istennel (Zsid 7,22; 8,6–13; 2Kor 3,6–18). Ez minden emberre vonatkozik.
