ZSINAGÓGA
ZSINAGÓGA (gyülekezés helye, összejövetel, iskola). Összejövetel Izráelben és a zsidóknál, amelyen az ÓSZ-et felolvassák és magyarázzák; valószínűleg először a templom elvesztése után a babiloni fogságban kezdték el tartani (Ezsd 8,15; Neh 8,2; 9,1); olyan emberek közössége, akik vallásuk gyakorlása céljából jönnek össze; de egyúttal annak az épületnek is a neve, ahol ezeket az összejöveteleket tartják (Mt 4,23); ezeket iskolának is nevezték; kettős rendeltetésük volt: istentiszteletek tartása és tanítás; tehát olyan hely, ahol felnőttek és gyermekek egyaránt a törvényt tanulhatták, találkozási központ, ahol megbeszélhették közös problémáikat, pl. a temetéseket vagy akár az üzleti ügyeiket; zsinagógákat mindenütt lehetett találni a Földközi-tenger vidékén; a teremben volt egy emelvény, előadói állvánnyal, egy szekrény a szent könyvek számára, ülőhelyek a látogatóknak, lámpák és kürtök; hivatalos alkalmazottak voltak felelősek az istentiszteletek előírásszerű lefolyásáért; az ÚSZ-ben sok utalást találunk a zsinagógára; az istentiszteletek imádságból, szentírási részletek felolvasásából, igehirdetésből és Isten dicsőítéséből álltak; a zsinagóga tisztségviselői voltak: a zsinagóga-elöljáró, aki magáért az épületért és az istentiszteletek általános rendjéért volt felelős, és kijelölte alkalomról alkalomra azokat a férfiakat, akik közreműködtek a Szentírás felolvasásában, a prédikálásban és az imádságban; továbbá a szolgák vagy segédek, akik a ház tisztaságáról, a könyvtekercsekről és a berendezési tárgyakról gondoskodtak (Lk 4,20); a gyülekezet ketté volt választva, a terem egyik oldalán ültek a férfiak, a másikon a nők; a zsidó gyülekezet előkelőbb tagjai ültek az első sorokban; minden jelenlevő felnőtt férfinek lehetősége volt, hogy részt vegyen az igehirdetésben (Lk 4,16–17; Csel 13,15); a zsinagógai istentisztelet külső formáját később nagyjából átvették a keresztyének is.
