Acháb
Acháb, Áháb: személynév az ÓSz-ben. – 1. Izr. 7. királya, a 2. uralkodó Omri házából, Omri fia (ur. Kr. e. 874–853). Felesége Izebel, Etbaal tíruszi király leánya (1Kir 16,31). Júdában vele egyidejűleg Aza és Jehosafát uralkodott (16,29; 22,40). ~ kiváló uralkodó volt: a moábitákat engedelmességre bírta (vö. 2Kir 1,1), a föníciaiakkal – házassága révén – szorosabbra fűzte a barátságot, Júdával békében élt, így Jorám, akire Júda trónja várt, ~ lányát, Atalját vette feleségül (8,18); csak az arámokkal került ellentétbe. Az arám király, II. Benhadad 32 szövetségesével megtámadta Szamariát (1Kir 20,1–12), de visszaverték (20,13–21). Később egy Afeknél elszenvedett 2. vereség után Izr. fiai foglyul ejtették, s csak azzal a föltétellel engedték szabadon, hogy azokat a városokat, amelyeket az arámok Omritól elvettek, visszaadja, és megengedi, hogy Damaszkuszban kereskedőházakat építsenek (20,34). Az ÓSz nem említi, hogy ~ és II. Benhadad szövetséget is kötött az asszír király, III. Szalmanasszár ellen, aki Kr. e. 854: Karkarnál legyőzte az arámokat. Az ún. III. Szalmanasszár-féle monolit szerint ~ 2000 harci szekérrel és 10 000 katonával vett részt a harcban. A vissza nem kapott Ramot-Gileádért ~ egy 3. hadjáratot is vezetett II. Benhadad ellen, Júda királyával, Jehosafáttal szövetkezve. Az ütközetben egy arám harcos nyilával eltalálta Izr. királyát, ezzel vége lett a csatának (22,29–36). – ~ uralma idején Izr. hatalom lett, s a föníciaiakkal tartott barátság révén meggazdagodott. Ezt ~ építkezései is tanúsítják. Az ÓSz ezeket csak futólag említi (22,39), de a szamariai ásatások alapján világos képet alkothatunk arányaikról: Omri palotájának kibővítése, az elefántcsont-palota (22,29), egyes városok (pl. Megiddó és Jerikó) megerősítése. Mindamellett az 1Kir keményen elítéli ~ot s egész házát (16,30–33; 21,25 kk.; 2Kir 8,18.27; 9,7–10; 10,10.30; 21,13; vö. 6,16), mert felesége kedvéért eltűrte a Baál-kultuszt, sőt azt is elnézte Izebelnek, hogy üldözze Jahve próf.-it. Innen érthető: Illés próf. szemére vetette, hogy Baálhoz pártolt (1Kir 18,18), jóllehet ~ maga Jahve követője maradt és többször is megkérdezte, ill. meghallgatta Jahve próf.-it (20,13 kk. 22.28; 22,6–8,16). Mikeást valóban „nem kedvelte” (22,7–23), s amikor rosszat jövendölt neki, börtönbe vetette (22,24–28). Ugyanakkor Illés próf. szavára összehívta Baál próf.-it – így okozhatta Illés próf. vesztüket (18,16–45). ~ azt is eltűrte, hogy egy próf. szemére vesse: túlságosan kíméletesen bánt II. Benhadaddal (20,35–43). Amikor pedig az egyik próf. romlást jövendölt, szavára megbánta azt a súlyos vétkét (21,19–26; 2Kir 9,25 kk.), hogy Izebel tanácsára megölte Nabotot (1Kir 21,27 kk.). Végül: ~ gyermekeinek a neve mind Jahve nevéhez kapcsolódik (Atalja, Jorám). – A Zsolt 45 sokkal kedvezőbb színben mutatja be ~ot, föltéve, hogy csakugyan Izr. királyának Tírusz leányával (vö. 45,13) tartott menyegzőjére írták, ill. hogy Izebel volt az a királylány, akivel Izr. királya menyegzőjét ülte (45,13: Tírusz!). Szamariában temették el. „Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint” (1Kir 22,38; vö. 21,19). – 2. Kolaja fia, hamis próf., aki Babilonban hazugságokat jövendölt Izr. fiainak. Jeremiás ezért átkot mondott rá (Jer 29,21–23).
