Agrippa
Agrippa: 2 zsidó király neve. – 1. I. Agrippa, Marcus Julius ~ Herodes (Kr. e. 10. v. 9. – Cezárea, 44 nyarán): Nagy Heródes unokája, Arisztobulosz (4.) és Berniké (2.) fia. Küproszt vette feleségül; gyermekeik: Berniké, Mariamné, Druzilla és ~. Az ÚSz-ben Heródes néven szerepel. Róm.-i, tibériási, damaszkuszi, majd ismét róm. kalandos élet után Caligula róm. császár megtette Fülöp és Lizániás (ur. 37–44) negyedes fejedelmek területén, majd 39: Heródes Antipász negyedes fejedelem területén királynak; 41: Claudius róm. császár az addig róm. prokurátorok által kormányzott Júdea és Szamaria élére állította. Így tehát 41–44: egész Palesztina fölött ő uralkodott. Arra törekedett, hogy a zsidó hagyományok szigorú megtartásával könnyelmű múltját elfeledtesse és a nép kegyeit elnyerje; ez sikerült is neki – innen érthetők az ősegyh. ellen hozott intézkedései (ApCsel 12,1–3: az idősebb Jakab kivégeztetése; 12,4–7: Péter ap. bebörtönzése). Hogy a róm. függőségen lazítson, Jeruzsálemet É felől egy új fallal akarta megerősíteni, de ezt az ún. 3. falat Claudius kívánságára nem fejezte be. A róm.-ak példájára színházakat építtetett és lovagi játékokat rendezett. – 2. II. Agrippa, Marcus Julius ~ Herodes (Róma, 27 k. – 93 v. 100): I. Agrippa fia. Rómában nevelkedett. Amikor apja meghalt, fiatal kora miatt nem követhette őt a trónon. Claudius róm. császár csak 48: nevezte ki először Libanonban Khalkisz királyává, majd 49: a jeruzsálemi templom felügyelőjévé (a főpap kinevezésének jogával is felruházva), 53: Fülöp és Lizániás negyedes fejedelmek területének királyává. Nero nagy területeket adományozott neki Galileában és Pereában. Uralma idején befejezték a heródesi Templomot (62–64); az ő idejére esett a zsidó háború kitörése (66–70) is, amelyben a róm.-ak oldalán állt; jutalmul Vespasianus növelte birodalmát. Későbbi életéről, amelyet nagyobbrészt Rómában töltött, keveset tudunk; annyi bizonyos, hogy magánélete nem volt példás. Nem kötött házasságot, nővérével, Bernikével élt együtt. Pál ap. perében szerepel (25,13–26,32). Fesztusz terjesztette eléje az ügyet, annál inkább, mivel ~ személyesen is hallani akarta „azt az embert” (26,2–23: Pál védekező beszéde); és szabadon is engedte volna Pált, ha az nem föllebbez a császárhoz (26,24–32). Halála után országát Szíria provinciához csatolták.
