ajtó
ajtó: I. Az ÓSz-ben. A házak ajtaja (a templomokét és a palotákét nem tekintve) alacsony volt (Péld 17,19), fából készült, sarkokon fordult (26,14) a rendszerint kőből való ~félfán, és ® kulcs nyitotta, ill. zárta. Az ~félfa a vallási életben fontos szerepet töltött be: ezt kenték meg a húsvéti bárány vérével (Kiv 12,7), erre erősítették a ® mezuzát, sőt ® amuletteket is akasztották rá. Alkalmanként a Templom ~félfáját is megkenték vérrel (Ez 45,19 kk.). E szokások részben azzal függnek össze, hogy a gonosz lelkeket igyekeztek a házból kiűzni. A ® küszöb alatt olykor ® építési áldozatot helyeztek el. – II. Az ÚSz-ben az ~ többször szerepel átvitt értelemben (az ~ előtt áll; ~t nyit; bezárul az ~). ApCsel 15,19; 12,6–11; 16,26 kk.: az ~ magától kinyílt. Ez a motívum – olykor a börtönből való szabadulással együtt – sok nép irodalmából kimutatható; de a zárt ~n való bemenetelt (Jn 20,19.26) nem szabad vele összetéveszteni. Jel 4,1: az égen kapu nyílt a Jel szerzőjének látomásában. Az ég megnyílhat (pl. Mk 1,10), de be is zárulhat (Lk 4,25), hogy az ember (Jel 3,20: Krisztus) bemehessen az eszkatologikus üdvösségre (Isten országába) v. kívül rekedjen. Jn 10,7: Jézus kapunak mondja magát (a juhokhoz; de a Papyrus 75 és a szahidi fordítás szerint: pásztor).
