akol
akol, karám: kerítéssel v. fallal körülvett térség, ahova éjszakára beterelték a nyájat (Szám 32,16; 1Sám 24,4). Nappal, de sokszor még éjszaka is kinn tartották a nyájat a legelőn (Lk 2,8). – Átvitt értelemben Izr.-nek és Isten országának jelképe (Jn 10,16). ® juh.
