állhatatosság
állhatatosság, kitartás: A gör. erénytanban, különösen a sztoicizmusban a szenvedésben és megpróbáltatásban tanúsított ~ a kitartással együtt egyik változata a férfiasságnak. Az ÓSz mindenekelőtt Jób alakjában állítja elénk példaként, akihez a zsidóságban még Ábrahám (Jub 17,18), Izsák, Noé, Dávid, a Makkabeus vértanúk (4Mak) és mások társulnak (vö. Jak 5,7–11; Zsid 6,12). – Az ÓSz-ben (szinoptikusok, Pál, pasztorális levelek, Zsid, Jak, Jel) a keresztény alapmagatartás egyik fő vonása a hit és a szeretet mellett (pl. 2Tesz 1,4; vö. Sir 2,2: készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos). Az ~ megpróbáltatás gyümölcse, tökéletességre vezet (Jak 1,3 kk.; vö. Jel 2,2) és föltétele az üdvösség elnyerésének (vö. Lk 21,19: ha kitartotok, megmentitek lelketeket; 1Tesz 3,13). ® türelem.
