Ámon
Ámon: 1. (egyiptomi ’rejtett, elrejtőzött’) az egyetlen olyan egyiptomi isten, aki az ÓSz-ben előfordul (Jer 46,25). Théba (másképpen No-~, azaz ~ városa) főistene, a 18. dinasztia korától mint ~-Ré (= az istenek királya) a birodalom istene (erre utalnak az istenek képviselőinek tekintett fáraók nevei, mint pl. Amenóphisz, Tutanhamon); ugariti források is említik. Nejével, Muttal (= anya) és fiával, Konzuval (’a bolyongó’, értsd: a hold) hármas istenséget alkottak. Hermopolisz 8 ősistene közt gyakran helyettesíti a tagadás istenét, Niut. A káoszban ~ a megfoghatatlan alkotó erő. A nevével összhangban láthatatlan, kimondhatatlan, de mindenütt jelen van, mindeneket éltet és mindent betölt, akár a levegő. Mint a levegő istene 2 nagy – néha színes – tollat visel, hogy lénye sokszínűségét érzékeltesse. A természetben él mint immanens lélek, a világot átható erő, de ugyanakkor úr (különösen ~-Re-ként) és minden emberi rend őrzője, így még a legkisebb emberhez is közel van (kultuszon kívül is). ~t birodalmi istenként még Nagy Sándor is elismerte, ellátogatott Zeusz-~ (ez a későbbi névváltozat) szentélyébe a Sziva-oázisba. ~ szt. állata elsősorban a kos (termékenység!), de mellette a lúd is (magyarázata nincs). – 2. Az ÓSz-ben szereplő 3 ~ (héb. ’megbízható’) közül a legfontosabb Júda 14. királya (ur. Kr. e. 642–640), Manassze és Mesullemet fia (2Kir 21,18–26; 2Krón 33,21–25). Vsz. hogy – hivatalosan – vallásában is behódolt Asszíriának. Összeesküvés végzett vele. Utána fia, Jozija lett Júda királya.
4. Ámon isten hosszú, színes tollakkal (a levegő istene), állatfarokkal az övében
