Ámosz könyve
Ámosz könyve, Ám: protokanonikus ósz-i prófétai könyv, 3. a ® kispróféták sorában. A protestáns kánonban Ámósz próf. kve. – I. Keletkezése. A látomások és a fenyegető jövendölések csaknem mind hitelesek, de valaki kiegészítette őket a nem Ámosztól eredő, 3. személyben írt részlettel, s ezáltal az eredeti rend egy kissé fölbomlott. Kételyek csak a Tírusz (Jeruzsálem Kr. e. 586-i pusztulása előtti időből?) és a Júda (stilisztikai okból) elleni jövendöléssel, a himnusszal (s a hozzá tartozó versekkel), valamint az ígérettel kapcsolatban merülhetnek föl. Végső formáját a fogság után nyerhette. – II. Tartalma. ~ a fölirat, egy Jo 4,16-ból és Jer 25,30 kk.-ből idézett mottó szerint így tagolódik: 1. Ítélet Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom, Ammon, Moáb, Júda és Izr. fölött (1,3–2,16), – 2. Négy „Halljátok (az ítéletet) a szót (a szózatot)” kezdetű figyelmeztetés Izr. számára (3,1–5,6; 8,4–14; 5,6 után volna a helyén). – 3. Három „jaj”-kiáltás Izr. ellen (5,7–6,14). – 4. Öt látomás: a sáskák, a tűz (= a szárazság), a mérőón, a gyümölccsel (= fügével) tele kosár, az Úr (= Jahve) az oltárnál = a szentély pusztulása (7,1–9,4). Az összefüggést megszakítja – a) egy 3. személyben írt részlet (a próf. találkozása Amacjával Bétel szentélyében: 7,10–17), amely vsz. a 3. látomáshoz tartozik, mert ugyanazt a fenyegetést tartalmazza; és – b) a már említett, Izr.-nek szóló figyelmeztetés, amely ismeretlen okból került a 4. látomás végére. – 5. Egy himnusz (9,5 kk.), vsz. 4,13 és 5,8 kk. is hozzá tartozik. – 6. Egy fenyegető jövendölés Izr. ellen (9,7–10). – 7. Egy ígéret (9,11–15). – III. Tanítása. Az arám uralom alóli fölszabadulás jólétet hozott Izr. számára, s ezzel nagy vagyoni különbség alakult ki a szegény és a gazdag között; a jómódú birtokosok kiforgatták jogaikból a bérlőket. A vallási életben az önelégült formalizmus lett úrrá. A próf. kikelt kora tévhite ellen, hogy ti. Jahve beéri a puszta külsőségekkel. A jog és az igazság a külszínre megtartott istentiszteletnek messze fölötte állnak; éppen a jogtiprással sértik Izr. és a többi népek Jahve jogait, és vonják magukra föltartóztathatatlan ítéletét. Az Úr (= Jahve) napja (itt szerepel először) sötét lesz. Ámosz azért lát még kiutat József maradéka, a hűségesek számára (5,15; vö. 9,11 kk.; a ® maradék szintén itt fordul elő először üdvösségtört.-i fogalomként). A minden időkre érvényes tanítás: a társadalomban az igazságosságot Isten kívánja meg, így az előnyösebb helyzet nagyobb felelősséget ró az emberre; a népek is, az egyes emberek is a nekik osztályrészül jutott ismeretek szerint kötelesek élni; a vallásnak önmagában, ha nem párosul erkölccsel (ethosz), Isten előtt nincs értéke.
