anya
anya: A Bibliában (a héb. eredetiben) a tkp.-i ~n kívül jelentheti az anyóst (Ter 37,10; vö. 35,16 kk.), a nagy~t (1Kir 15,10), az ős~t (Ter 3,20; Ez 16,3). Megszemélyesíthet különféle népcsoportokat: Sion (Iz 66,7), Szamaria (Oz 2,4), Bábel (Jer 50,12), a lelki Jeruzsálem (Gal 4,26), de szerepel ~város, a hozzá tartozó kisebb helységekkel, a leányokkal szemben (2Sám 20,19). Ilyen metaforikus értelemben a bölcsesség anyja az erényeknek (Bölcs 7,12; Sir 24,18; vö. 15,2), Bábel pedig a szajháknak és „a föld kicsapongóinak” (Jel 17,5). De ~ a sír is, amelynek ölébe a halandók megtérnek (Sir 40,1; vö. Jób 17,14). Jézus azokat, akik a mennyei Atya akaratát teljesítik, testvérének és anyjának mondja (Mt 12,50). ~nak lenni a legnagyobb boldogság (Ter 24,60; 30,1; 1Sám 1,8; Zsolt 113,9). Aki vállalja az anyaságot, az üdvözül (1Tim 2,15). A poligám családban a gyermekeket az ~ neve alapján különböztetik meg, ezért nevezi meg a Biblia a királyok és más fontos személyiségek anyját (1Kir 11,26; 15,2; 22,42; 2Kir 8,26; 12,1; 14,2; 15,3; 1Krón 2,26; 2Krón 12,13). Akik mind apai, mind ~i részről testvérek, azok „anyám fiának v. lányának” mondják egymást (MTörv 13,7; Bír 8,19; Ter 20,12). A gyermekek vétkeit, eltévelyedéseit az ~ szemére vetik, aki szülte őket (1Sám 20,30; Péld 10,1; 29,15). Az anyai szeretet közmondásszerű az ÓSz-ben (Iz 49,15), Jahve Jeruzsálem iránti szeretetét is vele érzékelteti (66,13). Jézus úgy akarta egybegyűjteni Jeruzsálem gyermekeit, ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit (Mt 23,37). Az igazi anyai szeretet példái: Hágár (Ter 21,14–16), Mózes anyja (Kiv 2,2–10), Sámuel anyja (1Sám 1,22–28), Ricpa (2Sám 21,8–10), a Makkabeusok anyja (2Mak 7,1–41). Az ~ jogaira, kötelességeire és helyzetére: ® család, ® házasság, ® nő.
