apokatasztázisz
apokatasztázisz (gör. ’helyreállítás’): a sztoikus tanításban korábbi történelmi korszakok periodikus visszatérése. A szó egyedül az ApCsel 3,21: fordul elő (Péter beszéde Salamon csarnokában). A ® messiásvárás a zsidóknál magában foglalta a reményt, hogy helyreáll Dávid országa (ApCsel 1,6) és visszatér a paradicsomi béke állapota. De az ősidők és a végső idők állapotának azonossága a Szentírásban nem ciklusosan visszatérő jelenség (mint K-en az évenkénti ~, v. a sztoában a történelmi periódusok), hanem eszkatologikus értelmű: a Messiás visszaállítja a teremtés eredeti rendjét. Ez az ~ feltételezi az ember ® megtérését (Jer 31,21; ApCsel 3,21) és belső ® újjászületését hozza magával (Gal 6,15; 2Kor 5,17).
