áradás
áradás: 1. Egyiptomban a ® Nílus ~a a legfontosabb föltétele volt a bő aratásnak. Ilyenkor a víz magassága az 5–7 m-t is elérte, s a földművelőknek kellett gondoskodniuk irányításáról, gátak közé szorításáról. Ha túl magasra emelkedett a víz, elárasztotta és tönkretette a töltéseket és duzzasztókat, sőt a házakat és a falvakat is elsodorta; ha viszont túl alacsony volt, azokon a területeken, amelyeket nem árasztott el, öntözés nélkül nem lehetett a földet megművelni. Még ha jelentős területet árasztott is el a víz, akkor is előfordulhatott, hogy szűkös esztendők köszöntöttek be. Ez gyakrabban megesett, mint ahogy gondolnánk (az egyiptomiak nyelvében kb. 30 kifejezés utalt ® éhínségre). Az ~ valódi okát az etióp uralom (Kr. e. 8. sz.) óta ismerték. Taharka uralma 6. évében (Kr. e. 683; ® Tirhaka) a szokatlanul nagy, pusztító ~t maga a király is az istenek áldásaként magyarázta. Ám 8,8; 9,5: a föld (a gyász idején) emelkedik és süllyed, mint a Nílus. – 2. Palesztinában (Józs 3,15) a Jordán áradt ki, ha a Hermonon a hóolvadás ~t vont maga után. A bölcsesség képe az ~: úgy duzzad; gyarapszik a törv.-től, mint az Eufrátesz, aratáskor a Jordán, a Nílus v. szüretkor a Gichon. 2Kir 3,16–20: ha nem, esik eső, mégis víz árasztja el a völgyeket, az csoda.
