Bábel
Bábel, Babilon (héb. ’isten kapuja’): Babilónia fővárosa. Nevét a Ter 11,9 a héb. balal ’összezavar’ szóval hozza kapcsolatba (népetimológia). Az ÚSz-ben Rómát szimbolizálja (1Pét 5,13; Jel 14,8; 16,19; 17,5; 18,2.10.21). Néhány romokat takaró halom még mutatja, hol feküdt; közülük a legészakabbra esőt még babilnak is hívják. Az 1811 óta végzett ásatások szórványos vizsgálatai alapján a város fejlődéséről nem lehet világos képet alkotni. A sumerok alapították, neve a Kr. e. 2200 k.-i időből eredhet. Alárendelt szerepet tölthetett be Ur mellett, s csak az ún. első bábeli dinasztia korában (amelyet Szumuabum alapított Kr. e. 1830 k.) lett jelentős. A város további tört.-e Kr. e. 539-ig egybeesik ® Babilóniáéval. III. Artaxerxész egyebek közt egy új palotával is gazdagította. Bár a gör. uralom idején jelentős építkezések folytak, ~ szerepe csökkent, mert I. Szeleukosz a székhelyét áthelyezte Szeleukiába. Kr. e. 127: meghódították a pártusok, s ezzel ~ jelentősége elenyészett.
