bálványimádás
bálványimádás: a Bibliában „idegen” isteneknek egyedül az ÓSz és az ÚSz Istenét megillető ® kultuszban való részesítése. – 1. Az ÓSz-ben a Tízparancsolat tiltja. Jahve „féltékeny” Isten, aki nem tűr más isteneket maga mellett (Kiv 20,3; MTörv 5,7). Izr. fiai gyakran számoltak vele, hogy az idegen népeknek más isteneik vannak (Bír 11,23 kk.; 1Sám 26,19), és tisztelték a kánaáni Baalokat és Astartékat, sőt később az asszír és babilóniai isteneket is (Szám 25,3; Bír 2,12; 3,7; 1Kir 14,22–24; 2Kir 21,2–15; Oz 2,8–13; Jer 2,23–26; Ám 8,14 stb.); ezt a gyakorlatot Jahve igaz hívei mindenkor ~nak, hűtlenségnek v. (a képes beszédben) kicsapongásnak, házasságtörésnek tekintették és elítélték (Jer 2,23; Oz 2,2–7). Számukra Jahve az (igaz) Isten, senki más (MTörv 4,35; 1Kir 8,60; 2Kir 19,15; Iz 41,29; 46,9; Jer 2,11 stb.). A próf.-k elítélték és kigúnyolták a Baalokat és az egyéb isteneket, akiknek Izr. fiai nyomukba szegődtek (1Kir 18,27; Iz 2,8; Oz 2,5–7 stb.), s ugyanígy a bálványokat is, amelyeket tiszteltek (Iz 2,8 kk.20; Ez 6,1 kk.); ezeket hazug isteneknek tartották, akik tévútra vezetnek (Ám 2,4), semmiségnek (Jer 2,5), olyanoknak, akik „nem is istenek” (2,11; 5,7). Izr. a maga Dicsőségét (= fölséges Istenét) fölcserélte tehetetlen bálványokkal (2,11 vö. Róm 1,23). A ~ért járó büntetésre nézve ® átok. A Bölcs 14,12–20 föltárja a ~ eredetét: a halott emlékére v. valamelyik fejedelem tiszteletére készült képmások kultikus tárgyak lettek (® kultikus ábrázolások). A zsidóság a pogányok isteneit rendszerint semminek, halottnak tekintette, de előfordult az is, hogy a népek kormányzására Istentől rendelt szellemeket v. angyalokat láttak bennük (MTörv 32,8: LXX; Hénoch 89,59; Jub 15,30 kk.), v. esetleg gonosz szellemnek tartották őket (MTörv 32,17: LXX; Bár 4,7; Hénoch 19,1). Az ÓSz gör. fordítása a bálványokra vonatkozó héb. kifejezést az eidolon szóval adta vissza, amely a klasszikus nyelvhasználatban csak képet, ® képmást jelölt, de épp az ÓSz fordítása révén sajátos zsidó értelmet kapott. – 2. Az ÚSz-ben tovább élt az ósz-i fölfogás. A pogányok istenei és ezek képmásai csak eidola, azaz emberi kéz alkotta semmiségek, valójában nem is léteznek (ApCsel 7,41; 15,20; Róm 2,22; 1Kor 8,4.7 stb.). Lényüket nézve valójában nem is istenek (Gal 4,8), hanem csak képmások, az emberi oktalanság szülöttei (Róm 1,21 kk.; vö. Zsolt 106,20). A ~ a valóságban a gonosz szellemek szolgálata (1Kor 8,4 kk.; 10,19–21), istenkáromlás (5,10 kk.), a test cselekedetei közé tartozik (Gal 5,19 kk. stb.). Mivel a megszemélyesített gazdagság, a Mammon is hatalmába tudja keríteni az embert, a kapzsiság is ~nak számít (Kol 3,5; Ef 5,5).
