Barnabás
Barnabás (az ApCsel 4,36: „a vigasztalás fia”, de ’a próf., ill. a prófétálás, a próf-i szó fia’-ként is értelmezhető, sőt ’Nebo fiá’-nak is felfogható): Az ap.-ok Józsefet, a ciprusi levitát nevezték el ~nak, aki eladta földjét és az árát „az apostolok lába elé tette” (4,36–37). Ő vette Sault Jeruzsálemben maga mellé és vitte el az ap.-okhoz (9,27). Amikor Antióchiába küldték, elment Tarzuszba, fölkereste Sault és őt is magával vitte (11,22–26). Együtt tanítottak, s tanítványaik velük küldték el a júdeai testvéreknek szánt adományaikat az elöljáróknak (11,26–30). Az antióchiai egyh.-ban próf.-nak és tanítónak tekintették (13,1), Saullal együtt megbízták, hogy a pogányoknak hirdesse az ev.-ot (13,2). Elkísérte Pált az 1. missz. útjára (13,13–14), majd fölment Pállal Jeruzsálembe az első, ® apostoli zsinatra (15,2–35). Antióchiába visszatérve a pogányokkal való étkezés dolgában Péter példáját követte (Gal 2,13). Amikor Pál 2. missz. útjára indult, ~ Márkot is magával akarta vinni. Ezt Pál ellenezte, ezért elváltak (ApCsel 15,36–39); ~ unokaöccsével, Jánossal = Márkkal Ciprusba hajózott (15,39). Élete további részéről nem tudunk semmit. Az 1Kor 9,6 alapján föltehető, hogy Korintusban együtt dolgozott Pállal. Ap.-i küldetésére és munkájára nézve ® apostol. – ~ nevéhez kapcsolódott két apokríf irat: ~ levele és ~ cselekedetei. Tertullianus őt tartotta a Zsid szerzőjének.
