Beerseba
Beerseba (héb. ’a hét kútja’): kánaáni kultikus hely a Negeben, amely az ősatyák tört.-ében összefonódott Ábrahám (Ter 21,22–32; 22,19). Izsák (26,23–33) és Jákob (28,10; 46,1–5) nevével. Sámuel fiai itt ültek törv.-t (1Sám 8,2), de Ámosz (5,5; 8,14) kárhoztatta. A Ter 21,30 etiológiailag Ábrahám 7 bárányára vezeti vissza a ~ név eredetét; egy másik etiológia az ’eskű’ szóval kapcsolja össze és ’az eskű kútja’-ként értelmezi (Ter 21,31; 26,31). Eredetileg a teljességre utaló 7 szóval függhetett össze (a ’teljes kielégülés, a teljesség kútja’). A kutat a filiszteusok a magukénak tartották és el akarták Izr. fiaitól tulajdonítani (21,30; 26,32 kk.). Józs 15,28: Júdáé, 19,2: Simeoné. A fogság után júdeaiak lakták ~t (Neh 11,27). A „Dántól ~ig” (Bír 20,1; 1Sám 3,20; 2Sám 3,10; 17,11; 24,2; 1Kir 5,5) v. a „~tól Dánig” (1Krón 21,2; 2Krón 30,5) kifejezésben Kánaán D-i határát jelzi. Hogy a bibliai ~ az arab Tell-es-Seba helyén feküdt-e v. a tőle 5 km-nyire Ny-ra eső Bír-es-Seba helyén, azt az eddigi régészeti kutatások alapján nem lehet biztosan eldönteni. A legvalószínűbb az a föltevés, amely szerint ~ lakói a róm.-bizánci időben Tell-es-Seba felől Bír-es-Seba felé húzódtak. Az 1952-ből J. Perzot vezetésével folyó ásatások Kr. e. 3500 k.-i településre utalnak. A lakosok földműveléssel foglalkozhattak s – legalább részben – föld alatti üregekben lakhattak. A mai izr.-i város az arab Bír-es-Seba mellett épült.
