béke
béke, békesség: 1. Az ÓSz-ben a héb. salóm szó olyan gazdag tartalmú, hogy más nyelvben szinte vissza sem lehet adni. A LXX. készítői is nagy nehézségekkel küzdöttek. Ezt mutatja, hogy 25-nél is több kifejezést használtak a salóm szerepében. Végül az eiréné vált általánossá, de épp ezért a klasszikus gör.-ből kimutatható jelentései egész sor egyéb árnyalattal gazdagodtak a héb. hatására. Így az eiréné a ® bibliai görög tipikus esete. A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű. Ezt azonban nemcsak statikusan, hanem dinamikusan is lehet értelmezni: ’tökéletesen, zavartalanul élni’. Így a gyarapodásra, a boldogulásra utalt, anyagi és szellemi téren egyaránt, mind egyéni, mind közösségi vonatkozásban (Kiv 18,23; Bír 8,9; 11,31), de leginkább mégis Izr.-re (1Kir 5,4) és Jeruzsálemre, ill. Sionra (Zsolt 76; 122; 125) vonatkoztatva. Jelenthetett a szó békességet is, azaz jó viszonyt, egyetértést mégpedig a különféle személyek, családok és népek között (Bír 4,17; 2Sám 3,20; Józs 9,15; 1Kir 5,26); a családon belül a férj és a feleség között (Sir 26,2); s végül az ember és Jahve között. A héb. salómnak ezért nem a háború az ellentéte (a szerencsés kimenetelű csata is salóm!), hanem az, ami az emberek boldogulását, ill. az emberek közti jó viszonyt valamiképpen gátolja, zavarja. – Ilyen értelemben a ~ Isten ajándéka (Zsolt 29,11; Iz 26,12), amelyet Jahve Izr. fiainak a vele kötött szövetséghez híven megad (Szám 25,12). Ha Izr. megtartja a szövetséget, akkor ~t élvez, ha ellenben nem tartja meg, akkor Jahve megtagadja népétől a ~t mindaddig, míg meg nem tér (Lev 26). Jób 16,12: megkérdezi, hogy lehet az, hogy az igaz nem élvez ~t. Erre a Bölcs 3,2 kk. adja meg a választ az örök élet ~jére utalva. – A bűnösök megzavarják a jó viszonyt Jahve és Izr. között, ám az idők végén a Messiás helyreállítja a ~t. Ez a gondolat főleg a próf.-knál kap hangsúlyt. Az ő írásaikban a ~ gyakran egyet jelent az üdvösséggel. A száműzetést és a nép szétszóródását Isten átkának tekintik, amit Izr. fiai bűneikkel vontak magukra büntetésül. De ha elérkezik az idők vége, akkor Isten szolgája (Iz 53), a ~ fejedelme (9,6; Zak 9,9), a Messiás helyreállítja (Ez 34,25). Ez sem valósul meg harc nélkül (Jo 3,9 kk.); de a vezér maga Jahve lesz (Kiv 15,3; Iz 42,13), s a háborúban végét veti a háborúnak. Ezzel megkezdődik a tökéletes messiási ~ (Jo 4,17; Ám 9,13 kk.); az emberek és állatok, valamint az állatok és állatok közt is ~ lesz (Iz 11,6–9; 35,9; 65,25; Oz 2,20), s ennek a ~nek nem lesz vége (Zsolt 72,7; Iz 9,6; 32,17). – Az ósz-i salóm köszöntéssel Isten küldöttei is élnek (Bír 6,23; 2Kir 5,19; Tób 12,17). Ilyenkor különös kegyelemre utal a ~: Isten már nem haragszik, hanem irgalommal és könyörülettel fordul ahhoz, akinek a köszöntés szól. – 2. Az ÚSz felfogása kapcsolódik az ÓSz-éhez: a ~ az ÚSz-ben is a messiási idők jellemzője (Lk 1,79; 2,14). A 70 tanítványnak köszöntésül ~t kell kívánnia (Mt 10,13; Lk 10,5). Jézus maga is békességet hagy a tanítványokra, ~t ad nekik (Jn 14,27), de az üldözéstől nem óvja meg övéit (16,33), s mint a ~ fejedelme kardot hoz (Mt 10,34). Az ősegyh. ~t élvezve megerősödött és egyre terjedt (ApCsel 9,31). Elsősorban Pál volt az, aki a próf.-k gondolatát (a Messiás a ~ fejedelme) kibontakoztatta: Isten „a ~ Istene” (Róm 15,33; 16,20; 1Kor 14,33), aki ~t szerez a Fia, Jézus Krisztus által (Fil 1,2; Kol 1,20; vö. ApCsel 10,36). Jézus Krisztus a mi ~nk (Ef 2,14), aki a zsidók és a pogányok közötti válaszfalat ledöntötte, az ellenségességet kiküszöbölte és mint ~szerző a zsidókat is, a pogányokat is új emberré teremtette (2,14–18). Ezt a ~t az ember a Krisztussal való közösségben éli meg (vö. 1Pét 5,14; Fil 4,7). A ~ a lélek (Gal 5,22) és a megigazulás gyümölcse (Róm 5,1). Pál tehát megint visszatért az ÓSz-hez: Isten, az Atya Krisztus vére árán ~t szerzett, azaz kiengesztelődött az emberek iránt, s új és örök szövetséget kötött az emberekkel (Zsid 13,20), az így helyreállt ~ jelenti, hogy nem egyenrangú félként áll szemben az Istennel.
