Bél
Bél (héb., akkád: bélu, ’úr’): babiloni istenség (Iz 46,1: Nebó v. Nabu mellett; Jer 50,2: Marduk mellett; 51,44; Bár 6,4; Dán 14). Vsz. Mardukkal azonos. ® Marduk Bábel városának volt az istene; eredetileg alig ismerték, de amikor Hammurápi idején Bábel felvirágzott, Marduk tekintélye is emelkedett: elnyerte Nippur város ősi istenének, Enlilnek a díszítő jelzőit (Enlil Anuval és Eával a legfőbb hármas istenségnek volt a tagja; ® Szentháromság). ~ birodalma a föld. Így Jer 50,2: a parallelizmus szintetikus jellegű (Bél = Marduk). ® Baal.
