Belzebub
Belzebub, Beelzebub: a farizeusok szóhasználatában a gonosz lelkek vezérének neve, akinek segítségével szerintük Jézus ördögöt űzött (Mk 3,22; Mt 10,25). A régebbi zsidó irodalomban nem szerepel. A kéziratokban 3 változatban található. Beelzebul (többes szám, ebben az alakban az ÚSz-en kívül más forrásokból is ismeretes), Beezebul (az ÚSz-ben alighanem ez a legrégibb változat, és palesztinai népnyelvi sajátosságnak tekinthető) és Beelzebub (a Vg-ból és a szír fordításokból adatolható: a Baal-Zebubhoz igazított változat, s mint ilyen másodlagos). A név megfejtetlen, eredeti jelentését sem lehet biztonsággal megállapítani. Némelyek szerint az ósz-i Baal-Zebubbal hozható kapcsolatba (a könnyebb kiejtés jegyében keletkezett v. szándékosan elferdített változatként: ’a szemétnek, a bálványáldozatnak az ura’), de nem világos, miért épp ® Ekron istenét kellene a gonosz lelkek vezérének tekinteni. Emiatt mások elkülönítik Baal-Zebubtól és olyan gúnynévnek tekintik, amely a rabbik körében keletkezett, végső fokon a bálványimádás elítélésére (’a szemét, azaz az ördög ura’). A ’trágyáz’ ige származékait a rabbinista irodalomban csakugyan alkalmazták a bálványimádásra való utalásul. Vsz., hogy a ~ a Baal zebul = Baal Samem, azaz Sátán névvel függ össze.
