Benedictus
Benedictus (lat. ’áldott’): annak a dicsőítő éneknek (® himnusz) és jövendölésnek a kezdő szava, ill. a neve, amely a Szentlélekkel eltelt Zakariás ajkán fakadt Keresztő János megszületése után (Lk 1,68–79). Az 1. rész (1,68–75) Isten dicsőítése, aki a megtestesüléssel „szabadítót támasztva” ígéreteihez híven elkezdte Dávid házában a szabadítást, az üdvözítést. A 2. rész személyesebb jellegű, és az újszülött fiúra vonatkozik: János próf. lesz, az Úr útját fogja előkészíteni (1,76), az üdvösségre fogja tanítani az embereket, ami a bűnök bocsánatában van az Isten könyörülő irgalmából. – A ~ ósz-i gondolatokból és fordulatokból tevődik össze, és a jámbor zsidó körök kereszténység előtti messianizmusát tükrözi Lk hű tolmácsolásában. – A napi zsolozsma állandó része, a reggeli dicséret (laudes) ® canticuma.
