betegség
betegség: I. Az ÓSz-ben. 1. Izr. környezetében a különféle vallások felfogása, ill. világképe szerint a ~ istenségtől függő v. démoni erők előidézte sorsnak számított, amelyet elsősorban kultikus v. mágikus ceremóniákkal próbáltak elhárítani. Csak kb. a Kr. e. 5. sz.-tól a gör. természetfilozófia hatására tekintették természeti és így empirikusan vizsgálható jelenségnek. Így a Biblia néhány (kései) kivételt nem tekintve (vö. pl. Tób 2,9 kk.; Jud 8,3) nem természetes okokra vezeti vissza a ~et; általános nézet szerint inkább Isten büntetése (Kiv 9,14 kk.; Szám 12,9–14; 21,6; 2Sám 24; 1Kir 13,4–6), ezért vallási szempontból szemlélik. Maga Jahve (2Sám 6,7; 12,15; Zsolt 69,27) v. angyala (2Sám 34,16 kk.) veri meg az embert ~gel; de lehet a ~ a Sátán (Jób 2,7) v. egy démon (1Sám 16,14 kk.) műve is; máskor az alvilág erőinek tulajdonítják (Oz 13,14; vö. Jób 18,13; Zsolt 91,6), amelyek Jahve hatalma alatt állnak v. neki szolgálnak. – Abból következően, hogy büntetést láttak benne, a ~et a ® bűn következményének tekintették, de nem csupán általában és sorsszerűen; a ® megfizetés gondolatából következően egyértelmű oksági viszonyt láttak a kettő között (Lev 26,14–16; MTörv 28,21 kk.; 2Krón 21,14 kk.; Tób 3,3–5; Zsolt 32,10; 38,2–9.18 kk.; 41,5; Sir 38,15; vö. Kiv 15,26), így a beteget a környezete bűnösnek tartotta (Jób 9,29; 17,7–8; vö. Iz 53,4). – Miután fölfedezték az ellentmondást e felfogás és a tapasztalati valóság között (hogy ti. a bűnösnek jól megy a sora; vö. pl. Jób 21; Zsolt 73,3–5), kialakult a ~ egy elmélyültebb szemlélete. Az igaz próbatételének tekintették (Jób 2,5 kk.), úgy fogták fel, mint eszközt, amely a nevelődést, a tisztulást segíti elő (Tób 11,15; Jób 5,16 kk.; Péld 3,11 kk.) v. figyelmeztetést a megmeneküléshez elengedhetetlen megtérésre (Jób 33,19–30; 36,15; vö. Ám 4,10). Mindemellett a ~ sokszor érthetetlen az ember számára. Ránehezedik Isten ® haragjának jeleként (vö. Zsolt 88,102). Isten nem ad rá magyarázatot, ha kérdezi is az ember, néma marad; ezzel a problémával elsősorban Jób próbál megbirkózni. – A próf.-knál a ~ a Jahvétól eltévelyedettek hűtlenségére és bűnösségére utal (Iz 1,4–6; Ez 34,4; Oz 11,7), és a Jahvétól fenyített nép szomorú helyzetét állítja szemünk elé (Jer 8,17 kk.; Siral 1,13 kk. stb.; Oz 5,12 kk.); ezáltal fény derül voltaképpeni vallási tartalmára, arra, hogy a ~ a baj, a boldogtalanság állapota. Iz 53,3–6: ® Isten szolgája vezeklésül, a nép bűneiért viseli a nép ~eit, de egyszersmind a nép bűneit is magára vállalja, és kieszközli Istentől sokaknak a gyógyulást és a szabadulást (53,10 kk.). – 2. A beteget mint Istentől megvert bűnöst elkerülték, még a barátai is magára hagyták (Jób 19,13–16.19; Zsolt 38,12; 41,10; 88,9.19; Iz 53,3); a ~ utálatot kelt (Jób 19,17), szóbeszéd és gúny tárgya (17,2.6; 19,18; 30,1.9; Zsolt 41,8–10; 69,12 kk.). A közösségből való kizárást kultikus tisztátalanság miatt (® tiszta) az ÓSz csak a ® leprának nevezett ~ek esetében írta hivatalosan elő. Ugyanakkor a beteg iránti részvéttel is találkozunk: Arám királya gondoskodik a leprás Naamán gyógyulásáról (2Kir 5,4 kk.); a beteget látogatják (8,9; 9,16; Jób 2,11; Sir 7,35); de ez nem jelent neki mindig vigaszt (Jób; Zsolt 41,7); aki meggyógyul, azt üdvözlik és megajándékozzák (2Kir 20,12; Jób 42,11). – Mint a ~, úgy a gyógyulás (® gyógyítás) is Jahvétól való (Kiv 15,26; 2Kir 20,5; Jób 5,18; Zsolt 6,3; 41,4; Sir 38,2; Oz 6,1.11). A beteg úgy keresi a gyógyulást, hogy megvallja bűneit és vezekel (2Sám 12,13; Jób; Zsolt 32,1–5; Sir 38,10) imádság (2Kir 20,2 kk.; Zsolt 38; 41; 69; 88; 102; Sir 38,9), áldozat (2Sám 24,18–25; Sir 38,11), közbenjáró (Szám 21,7) és böjt (2Sám 12,16 kk.) útján. A próf.-kat megkérik, jövendöljék meg, mi lesz a ~ kimenetele (1Kir 14,1 kk.; 2Kir 8,7 kk.). Idegen istenhez fordulni segítségért halálba vezet (1Kir 1); ugyanígy nem segítenek a mágikus praktikák sem (vö. Jer 8,17). – A beteg ® orvoshoz fordul (2Kir 8,29; 9,15; Tób 2,10; Jer 8,22; vö. Iz 3,7); de nem szabad csupán tőle várni a gyógyulást (2Krón 16,12); a gyógyulást inkább Isten adja (vö. Sir 38,1–15). A természetes orvosszerek (Iz 1,6: olaj; Jer 8,22; 46,11; 51,8: balzsam; 2Kir 20,7: füge; Tób 2,10: kenőcs; 6,9; 11,7–14: hal epéje szemre) gyógyító erejét, valamint felhasználásának tudását (Bölcs 7,20; Sir 38,4–8) Istentől eredeztetik, ezért a beteg hálával kell, hogy fogadja. Péld 3,7 kk.; Sir 31,19–22; 37,27–31 stb. ésszerű, józan életvitelt ajánl a ~ megelőzésére. – II. Az ÚSz-ben a ~et és okait illetően az ósz-i felfogás él tovább (Lk 13,11.16; Jn 9,2; ApCsel 12,23; 1Kor 11,30–32; 2Kor 12,7; Jel 16,2; vö. Róm 8,20). Mk 2,5.10 kk. és Jn 5,14 szoros kapcsolatba hozza a ~et és a bűnt, a gyógyulást és a bűnbocsánatot. De Jézus figyelmeztet, hogy valakinek a baja láttán nem szabad elhamarkodottan az illető bűnösségére következtetni (Lk 13,2–5), és rámutat a ~nek egy új oldalára: Isten tetteinek kell rajta megnyilvánulnia (Jn 9,3); Isten dicsőségére válik (11,4). Így dicsekedhet Pál (testi) gyengeségeivel (2Kor 12,9 kk.). Fil 2,26 kk.; 2Tim 4,20: Pál munkatársai ~ét említi. – A beteg Istentől reméli gyógyulását, imái meghallgatásaként (2Kor 12,8) v. olajjal megkenés és közbenjárás révén (Jak 5,14–16; vö. Mk 6,13). Ugyanakkor ismeri az ÚSz a természetes orvosszerek használatát is (Lk 10,34: olaj és bor; 1Tim 5,23: bor; Jn 5,3 kk.: fürdők; Jel 3,18: szemkenőcs); ugyanígy az orvosi segítséget is (Mk 2,17; vö. 5,25 kk.). A betegek látogatása, amely Jézus korában a zsidók között is jámbor tettnek számított, egyike az irgalmasság cselekedeteinek (Mt 25,34–45) és az ősegyh.-ban szokásban is volt (vö. pl. ApCsel 28,8); Lk 10,33–35: a segítőkész betegápolás példája. Mindezeken túl az ÚSz-ben a ~ jelül is szolgál. Jézusnak, valamint tanítványainak (Mt 10,1.7 kk.; Mk 16,18; Lk 9,2; 10,9; vö. ApCsel), ill. a Lélek adományával megáldottaknak (1Kor 12,9.28.30) számos csodás gyógyítása (® csoda) a messiási idő elérkeztét jelzi (Mt 11,4 kk.; vö. Lk 4,18 kk.), amelyben Isten üdvösséget készít a megváltásra szoruló embernek (vö. Róm 8,19–23; Jel 21,4 kk.).
