beteljesedés
beteljesedés, valóra válás, megvalósulás, teljesség elérkezése: I. Az ÓSz-ben. Amikor nem tér betöltődéséről van szó, akkor a ~ egy időtartam végét, leteltét (pl. Ter 29,21) v. egy határidő elérkeztét (25,24; Jer 25,34) jelenti. Néhány helyen ember ígéretei válnak valóra (Ter 44,23 kk.), elsősorban azonban Jahvénak az üdvösségre, ill. a büntetésre vonatkozó ígéretei mennek teljesedésbe (vö. a gyakoribb ’megvalósít, végbevisz’ értelmű igével; 1Kir 8,24 kk. = 2Krón 6,4.15; 1Kir 2,27; 2Krón 36,21 kk.). A héb.-re jellemző egészben gondolkodásra a héb.-ben kauzatív utal (Iz 55,11; Hab 2,3): az ígéret, a jövendölés és ennek ~e valójában egyetlen történés, csak fokozati eltérés van köztük (B. S. Childs). – Az ® ígéret és ~e a fő jellemzője az ÓSz-ben a tört. egész menetének, főleg a ® deuteronomikus tört.-írásban. Józs 21,43; 23,14 ezt a következtetést vonja le: minden beteljesedett. Az 1–2Kir-ben a tört. azáltal válik drámaivá, hogy az újabbnál újabb ígéretek váltakoznak a ~sel (G. von Rad); vö. 1Kir 2,4; 6,12; 8,20; 11,29 kk.; 12,15; 16,1–12; 2Kir 10,10 stb. A próf.-knál új ígéretek (új kivonulás, új szövetség stb.) jelennek meg. – II. Az ÚSz-ben Krisztus és a vele elérkezett üdvösség úgy jelenik meg, mint ~: „Isten valamennyi ígérete Igenné vált benne” (1Kor 1,20). – 1. Mk 1,15a így foglalja össze Jézus tanítását: „Beteljesedett az (Istentől előre meghatározott; vö. ApCsel 1,7) idő” (vö. Mk 15,43) v. elérkezett (vö. Lev 8,33: LXX; Lk 1,57) az idő, az üdvösség ideje. Ugyanígy fogalmaz Pál ap. is (Gal 4,4 és Ef 1,10: elérkezett, ill. elérkezik az idők teljessége). A ~ az ® időt minőségileg, az eszkatologikus teljesség idejeként határozza meg. – 2. Mt 5,17 (vö. 3,15) szerint Jézus tudatában volt, hogy a törv. és a próf.-k teljessé tétele a küldetése, vagyis hogy amit tanítottak, azt önátadásával tökéletesen megvalósítsa, v. hogy azzal a szemrehányással ellentétben, amelyet tettek neki (ti. hogy feloldja a törv.-t), teljessé tegye, tehát hogy hatalom birtokában magyarázza és így – a szó kettős értelmében – tökéletesen teljesítse, de ugyanakkor meg is szüntesse. Ennek jegyében Pál a szeretetet a törv. tökéletes teljesítésének, ~ének nevezi (Róm 13,10 kk.; Gal 5,14; 6,2) és Krisztust a törv. végső céljának mondja (Róm 10,4). – 3. Az ősi ap.-i igehirdetésben, mint magának Jézusnak a tanításában is (Mt 11,4 kk.) Krisztus élete és működése ~ként áll előttünk, úgy mint teljes, tökéletes megvalósulása az ÓSz jövendöléseinek (1Kor 15,3 kk.: „az Írás szerint”; ApCsel: Péter és Pál ap.-ok tanítása). A kereszt botrányával az előre megjövendölt szenvedéstört. fényénél lehetett megbirkózni (pl. Mk 14,48 kk.; ApCsel 13,27; Lk 18,31; Jn 19,28; Mk 15,24; ApCsel 5,31). Különösen Máté evangélista utalt következetesen arra, hogy ami az ÓSz-ben írva áll, az beteljesedett (10-szer, ill. 12-szer); az erre vonatkozó különféle utalások az adott kortól és helyzettől függően a hermeneutikát szolgálják és az alapvető hitbeli meggyőződés megnyilatkozásainak kell őket tekintenünk. Mint az ÓSz-ben, az ÚSz-ben is szerepel olyan ígéret, amely még ~re vár (Lk 22,16).
