Betlehem
Betlehem, Efrata (héb. ’kenyérház’ v. ’Lachama [istennő] háza’): 1. kánaáni város Júdában, Jeruzsálemtől 7 km-re D-re. Mint Kirjat-Jearimot és Bet-Gédert, ~et is Efrat törzse lakta (1Krón 2,51; 4,4; vö. Rut 1,2), ezért Efrata néven is szerepel (Mik 5,1; Rut 4,11; 1Krón 2,24). Ennek következményeként a Ter 35,19; 48,7 egy magyarázója Ráchel sírját – helytelenül – úgy határozta meg, mint ami ~ közelében keresendő. A földosztáskor Júdának jutott (Józs 15,59). A levitáknak (Bír 17,7–13) és feleségeiknek (19,1 kk.) ~ volt a lakóhelyük. Innen származott Boász (Rut 2,1), Izáj (4,22; 1Sám 16,1), Ceruja három fia (2Sám 2,32), Dávid (1Sám 17,12), s Mik 5,1–4: Izr. eljövendő urának és királyának is itt kellett megszületnie (vö. Mt 2,1.5 kk.; Lk 2,4–17; Jn 7,42). Olyan helynek számított, ahol Jahve hívei bemutathatták áldozatukat és áldozati lakomát tarthattak (1Sám 16,1–5; 20,6.29). Dávid uralma alatt egy ideig a filiszteusok kezén volt (2Sám 23,14; 1Krón 11,16); Rechabeám idején megerősítették (2Krón 11,6). A fogság után júdeaiak telepedtek le benne (Ezd 2,21; Neh 7,26). Az evangélisták szerint itt született Jézus. A Lk 2,7: szereplő és jászolnak is, istállónak, ill. szabad ég alatti etetőhelynek is értelmezhető „phatné” fölé, amely Jusztinosznál (Kr. u. 160) már barlangként szerepel, Konstantin császár bazilikát építtetett. 1962–64: a ferencesek régészeti vizsgálatai igazolták, hogy a bazilika alatti barlangokat a Kr. e. 7. sz.-tól emberek használták. Ma Bét-lahm, a júdeai puszta szélén fekszik, a régi helységtől K-re. – 2. az a város, amely a Zebulun törzsének jutott a földosztáskor (Józs 19,15). Ma Bét lebem haggelilit, Názáret és Haifa között. – Lásd a XXII. színes képet.
XXII. Barlang Betlehemben
)
