Bölcsesség könyve
Bölcsesség könyve, Bölcs: deuterokanonikus ósz-i bölcsességi könyv. A protestáns kánonból kihagyták. I. Elnevezése. A gör. kéziratokban feltételezett szerzőjéről Szofia Szalómon ’Salamon bölcsessége’, a Vg.: Liber Sapientiae, ’~’, és ezt vették át a nemzeti fordítások. – II. Keletkezése. Ismeretlen szerzője Salamon ajkára adta mondanivalóját; a korai egyh.-i szerzők és a régebbi exegéták Salamont tekintették szerzőnek. E nézetet már Origenész, Euszébiosz, Ágoston és Jeromos is kétségbe vonta, ma pedig általános az a vélemény, hogy a kv. sokkal későbbi időből származik, és hogy gör.-ül írták. Erre utal: 1. a sok gör. módon szerkesztett mondat, különösen a 3. részben (pl. 12,3–7; 12,8 kk.; 13,11–15; 17,18 kk.); erre már Jeromos felhívta a figyelmet; 2. a sok idegenszerű szókapcsolat, amely a héb.-ben nem fordul elő, és teljesen idegen a szemita nyelvek szellemétől (pl. 1,4; 1,6; 2,10; 4,8; 7,22; 12,19); a szerző jól ismerhette nemcsak a gör. szókincset, hanem a gör. szokásokat (4,2) s az egész gör. nyelvet (pl. 7,22; 11,7), sőt a gör. filozófia fogalmait is (pl. 7,22 kk.; 9,15); gör. fordításban olvashatta az ÓSz-et; több részletet tipikus gör. változatban iktatott be (pl. Bölcs 6,7 = MTörv 1,17, a LXX szerint; 2,12 = Iz 3,10, a LXX szerint). Egyértelmű, hogy nem Salamon írta, hanem egy gör.-ül tudó zsidó volt a szerző, aki föltehetően a hellenista tudósok városából, Alexandriából származott. Erre vall, hogy tiltakozik az Egyiptomban dívó állatkultusz ellen (11,5; 12,23–27; 13,10; 15,18 kk.), s hosszasan elidőz az egyiptomi csapásoknál (11,16–19). Némelyek tartalmi és stilisztikai szempontokra hivatkozva két szerző (1,1–11,1 és 11,2–19,22) munkájának tartják; mások elismerik ugyan, hogy a 11,2–19,22 stílusa retorikus, az 1,1–11,1-é ellenben egyszerű, de mivel mindkét részben megtalálhatók ugyanazok a költői szavak és összetételek, és a két rész felfogás tekintetében is egyező, mindkét részt – jogosan – egyetlen szerzőnek tulajdonítják. – A kv. utal az egyiptomi csapásokra (14,22–30), de ugyanígy a zsidóüldözésekre (11,5–19; 12,23–27), valamint arra is, hogy a zsidóság a pogányság hatása alá került (2,10–20; 3,10–13; 5,1–14). Ezek alapján II. Ptolemaiosz Euergetész (ur. Kr. e. 145–116) v. II. Ptolemaiosz Szótér (ur. Kr. e. 116–80) korára gondolhatunk. Mivel a szerző felhasználta a LXX-t, és még nem bonyolódott azokba a Logoszt illető tanokba, amelyek az alexandriai zsidó tudósok körében már Philo előtt eltejedtek, föltehető, hogy a Kr. e. 1. sz.-ban írta művét; némelyek szerint a 14,16 kk. Caligula (Kr. u. 40) istenítésére tartalmaz célzást és így az ő korából eredeztetik a ~t, de a 14,16 kk. az egyiptomi fáraók által megkövetelt kultuszra is vonatkozhat. – III. Tartalma a bölcsesség dicsérete. A bölcsességet Salamonnak tulajdonítja, akit Izr. fiai közül a legbölcsebbnek tartottak (Bölcs 7,1–5; 8,10; 9,7.12). Az 1. rész (1–5) úgy ajánlja a bölcsességet, mint amit az ember jutalmul nyerhet. A 2. rész (6–9) azt mutatja be, hogy mit jelentett a bölcsesség Salamon életében, akit a zsidó hagyomány a bölcsesség atyjának tartott. A 3. rész (10–19) az emberiségnek, de különösen az Isten népének a vezéreként magasztalja a bölcsességet; az Isten népe a bölcsesség által menekült meg, ugyanakkor a bálványimádók, az egyiptomiak megbűnhődtek. A szerző célja kézenfekvő: a gör. bölcselet és erkölcsök hatása alá került zsidóknak, sőt talán a filozófiájukra büszke gör.-öknek is meg akarta mutatni, hogy a zsidó bölcsesség felülmúlja a gör.-ökét, mert Istentől ered, és hatalma a tört.-ben bebizonyosodott. – IV. Teológiája: ® bölcsesség.
